Anna Café – egy nyugodt hely Budapest közepén

Az itallapot nézegettem már kint is, de az egyik ablak melletti asztalánál helyet foglalva elém is teszi a pincérnő. Kedves, bár egyértelműen mesterkélt a mosolya, amolyan „mármegintegyújabbvendég” típusú. A fiatal srác, aki belépéskor hangosan köszönt a pult mögül, természetesebbnek hatott. No, de nézzük a lényeget: milyen itt a kávé? Mivel tejeskávét kértem, nem gondolom, hogy túl sokáig tartana elkészíteni, és ez így is történik, hiszen perceken belül az asztalomon is van a caffe latte. 

Nem érezni senkin, hogy kinéznék az ember lányát, ha nem tűsarkúban és kis szoknyában lép be, vagy bármi olyanban, ami extra elegáns, és ez igazán megnyugtató érzés. Egy mondhatni hétköznapi öltözet is megteszi, hogy alapvetően kedvesek és udvariasak legyenek, és ez igaz a külföldi vendégekre is. A folyékony, még véletlenül sem akadozó angol, amit a hátam mögül hallok az egyik pincértől, némi büszkeséggel tölt el, hisz Magyarország általában nem arról híres, hogy sokan beszélnének nyelveket. 

Ugyanakkor valahogy mégsem adja vissza azt a hatást maga a kávézó, hogy én most ide olyan nagyon vissza szeretnék majd jönni. Egyszer megteszi, de laikusként várna valamit az ember lánya, valami többet, hogy akkor valami mégis jó lenne, ha megfogná a miliőben, a hangulatban, a kiszolgálásban vagy bármi hasonlóban. Ilyen nem történik, ellenben a “muszáj-pincérnő” gond nélkül rám és a velem szemben ülőkre nyitja az ajtót úgy, hogy reggel 9 felé azért még nincs túl meleg így, október közepén.