Gödöllő Budapesttől mindössze 30 kilométerre található, a Rákos-patak völgyében fekszik. Majd’ 40.000-es lélekszámával a környező települések központja. Leghíresebb látványossága a Gödöllői Királyi Kastély. 
 

A tihanyi Kálváriát a Visszahang dombon találjuk meg, az Echo étteremtől egy pár perces sétára. Nem csak történelmi emléke miatt érdemes ide feljönnünk, hanem a látvány miatt is. 

A Vígmolnár Csárda hagyományos magyaros ízek mellett igazi műalkotásokat kreál a legfrissebb alapanyagokból, és szezonális aktualitásoknak megfelelően. Csopak főutcáján igazán figyelemfelkeltő és hívogató a csárda, mi is már egy ideje kinéztük magunknak. 

Csodás környezet, minőségi ételek, figyelmes és udvarias felszolgálás, ez az, ami A Kert bisztrót jellemzi. Ugyanakkor ezekhez a jelzőkhöz társul a laza stílus is, mert az ember ide belépve mégse érzi magát feszélyezve, pedig az étterem valóban minőségi minden téren. 

A tavaly lebontott életveszélyes városháza helyén végre megnyitott az új főtér, amely igazán családbarát lett. Sokan felháborodtak, hogy nem új városháza lesz építve a régi helyén, hanem az önkormányzat más tervekkel állt elő. Most megnéztük a végeredményt. 

A Gulya-dombi parkerdőben sétálgatva kellemes kikapcsolódásban lehet részünk. A tanösvény és a természet szépsége igazán megnyugtató. Itt épült 2 éve egy igen modern stílusú kilátó, a kirándulók számára. 

Balatonfüreden kanyarog a Tamás-hegyen az Aranyember útja, amely Jókai Mór regénye alapján kapta a nevét. Az útvonal nem túl hosszú, azonban megéri végigsétálni rajta, hiszen az érdekes információk mellett, végig remek kilátásban lehet részünk. 

Balatonalmádi, azaz Vörösberény legősibb, és legemblematikusabb építményénél jártunk. Az erődtemplom különleges, mivel több vallási kézben is volt, emiatt történelme igen bonyolult. 

Balatonfüreden járva nagyon megkívántunk egy sütit, viszont szerettünk volna mindenképp cukormenteset enni. A sétányon és a parton végigsétálva egy helyet sem találtunk, ahol hasonlót kaphatnánk. Az internetet felkutatva szomorúan konstatáltuk, hogy bizony szerda este fél 7-kor júniusi főszezonban nincsen számunkra megfelelő cukrászda a környéken, kivéve a Bergmann Cukrászdát. Kocsiba pattanva gyorsan elindultunk a kiszemelt cél felé, hiszen az adatok alapján ez a hely is csak 7 óráig tart nyitva. 

Kívülről nem az a kávézó, ami csalogatna bárkit is; én sem tudnám megmondani, mi vonzott ide. Pont erre sétáltam, így ez megfelelő indoknak tűnt. Bementem hát, és nem csalódtam. Vagyis de: pozitívan.