Először akkor láttam, hogy a csopaki kertmozi mellett valami új nyitott, amikor biciklivel Füredre tartottam a Balaton körúton. Tábla állt ugyanis előttem, melyen egy nyíl balra, a Balaton felé mutatott, és az volt ráírva, hogy Balcsi, egy másik pedig jobbra, arra meg az, hogy Jobbcsi. Ott állt a büfé. Nem tudom, hogy ez egy szóvicc volt csupán akkor, vagy akkor még Jobbcsinek hívták a ma Csopajó büfét, de ez a marketing annyira rossz volt, hogy felfigyeltem rá. Néha a rossz reklám is célt ér. A nagyon rossz. Olyan mint az Alza.hu. Szerintem nincs épeszű ember, aki ne szeretné megfojtani azt a zöld kis figurát, meg azt is, aki kitalálta. És bár sok ismerősöm fogadta meg, hogy bármilyen olcsó is legyen az Alza, a reklám miatt soha nem megy be oda, mégis működik, vásárolnak. 

Ez még valahogy tavasszal volt. Azóta sokszor elbringáztam arra, de nem láttam többet ezt a táblát. Egyre furdalt a kíváncsiság, ki és miért mer itt a senki földjén bármit is nyitni, ami nincs összefüggésben az éjszakai élettel, segédeszközökkel, lányokkal. Mert hogy a Csopajónak nincs, mielőtt bárki is ezt gondolná. De nagyon el van dugva. Ha a 71-esen jössz a Víg Molnár csárdánál befordulsz a Balaton fele, utána az első úton jobbra, na az a Forrás utca, és elmész majdnem addig, ahol már csak az erdő és a patak van, na ott van a Csopajó. A kertmozin túl. Meg a forráson is túl. Mindenen. Bent a zöldben. Most tehát ahogy kibukkantam a bringázás közben az erdőből, megálltam, letettem a bringát az éppen akkor nyitó büfénél. Egy fiatal srác pakolgatta a székeket, majd bependerült a pultba, ahogy odaértem. Nem régen ittam a Pazarban kávét és ettem paleo sütit, mit is egyek? Nem szoktam nagyon büfékben enni, csak ha tesztelnem kell őket, nem is tudom, mit egyek. 

-    Szia! Mit lehet nálatok enni, inni? – kérdem.
-    Van kávé, üdítő, sör, bor. 
-    Valami cukormentesetek van?
-    Igen, limonádé és csopánk. 
-    Hogy mi? 
-    Csoppantyú. Mama készíti, ahogy a pogácsát is. A nagymamánk. Péksüti, kolbász van benne. 

Őőő, hát ez nem az a cukorbeteg étrendbe, vagy diétába beleférő étel, de hát tesztelni jöttem, nincs más, kipróbálom. Ezért nem járok én büfékbe. Csak a Fogasba Alsóörsön, mert ott van teljeskiőrlésű kenyér, ráadásul a panír is gluténmentes. De legalább bodzás limonádéból van nyírfacukros. És finom is. 

Brazília Csopakon

Ezzel a kombóval leülök a legtávolabbi székhez, fotózgatom a cikkhez őket, amikor előjön a kis házikóból egy lány, párnákat rakosgat a raklapból készült padokra. Barna típus, igazán különleges. Megakad rajta a szemem, bár úgy vagyok én a barna lányokkal, mint Petőfi a Kárpátokkal az Alföld című versében: 

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja. 

Szóval ezt mondja Petőfi, és én is inkább a szőkék rajongója vagyok, de a barna lányok szépségét is meglátom. De csak meglátom. És ennek a lánynak valóban olyan különleges a szépsége. Nem tudtam megmondani, miért, de amikor visszavittem a tányért, szóba elegyedtem a sráccal, Misivel, aki az imént fogadott. Elmeséli, hogy ez egy családi vállalkozás, a borok is a családból származnak.

Balogh pince, Pécsely, a nagynéniék bora. Közben megérkezik az Édesanyja is, aki elmondja, a pogácsákat és az amerikai típusú cookiekat is a mama süti nekik. Igazi családi biznisz, Misi a párjával itt kint, a család pedig a háttér. És ekkor tudom meg, hogy Misi barátnője, a brazil. Misi édesanyja a háttérből mondja: Ő modell ám! Misi elpirul: Jaj Anya, ne már. Szóval egy igazi, brazil modelltől kaphatod a nagyi pogácsáját. Vagy a kézműves sört. Vagy a Csoppantyút. 

  12

Kattints a képre

Lapozz a következő oldalra, ott jönnek csak az izgalmas részek! :)