Daubner – nem okoz (akkora) csalódást

Amit ma itt fogyasztottam, ugyanolyan jó volt, mint mindig. A tiramisu egyszerűen nem tud rossz lenni, pedig már vagy 25 éve járok ide, és még mindig ugyanazt a minőséget kapom. Ami az egyetlen igazán zavaró tényező volt a mai napon, az az, hogy nem nagyon lehetett ülőhelyet találni. Nekem még szerencsém volt, mert az egyik fotel szabad volt, de sokan a pultoknál voltak kénytelenek ácsorogni, amiből az elmúlt 25 év alatt sem lett több, pedig nem ártana erre is figyelni, ha már olyan nagyon benne vannak a felújításban. Egy ideje már folyik, emlékszem, tavaly meg tavalyelőtt is vadul szervezkedtek már, hogy a főút melletti orbitális sorbanállást megszüntessék, ami most sikerülni is fog, ellenben igazán előnyös lenne, ha belül is modernizálnák magukat.

Parkolni? Az lehetetlen

És most nem a berendezésre, bútorokra, ilyenkre gondolok, hanem arra, amit korábban említettem: némi felfogásbeli újítás is szükségszerű lenne, úgy érzem. Építően hatna a vásárlóközönségre és a cukrászda hírnevére, ha nyitnának az olyan igények felé is, melyek a mai világban már megkerülhetetlennek számítanak, valamint az sem ártana, ha a kiszolgáló személyzet nem a pult mögül bámulná unott képpel, amint a rend szorgos őrei sorra büntetik agyon a cukrászda előtti záróvonalon átforduló autósokat, akik szerencsétlenek csak parkolni szeretnének a számukra az épület oldalában kialakított, alig pár férőhelyesre tervezett kis udvarszerű betonplaccon. Aki ugyanis nem akarja a fél II. kerületet megkerülni csupán csak azért, hogy a parkolóhoz hozzáférjen, annak bizony előbb-utóbb át kell mennie az egyik itteni záróvonalon, melyet nagyon gondosan úgy festettek fel, hogy még véletlenül se lehessen egyszerűen eljutni a Daubnerhez.