Hagyománnyá vált, hogy minden év szeptemberében egy pénteki napon a Füred Kupa előtt összegyűlnek az ország vezető építési vállalkozásai, emberei, dolgozói a BYC-ben és egy jó hangulatú amatőr vitorlás versenyen vesznek részt. Ez idén sem történt máskép, az idei év a Ki?Mit?Tud? retro hangulatában telt.

 Reggel 8-tól volt étel - ital a clubban, lassan szálíngóztak az egyenruhás versenyzők és kezdett megtelni élettel a club. A nap porondmestere Scherer Péter színművész volt. 

Személy szerint a Bilfinger Berger kettes csapatát erősítettem, mint kormányos. J24-es osztályban indultunk, a legtöbb csapathoz hasonlóan a legénység többi része amatőr szereplő volt, de ez a nap nem is a profi vitorlázásról szólt. 

Rövid eligazítás után elfoglaltuk a ránk osztott gépjárművet, aztán kiosontunk a vízre, ismerkedtünk a hajóval, gyakoroltunk. A csapat egy részével már volt alkalmam együtt vitorlázni a verseny előtt, de ilyen összetételben először ültünk hajóra.

A délelőtti program két rövid kreuz-hátszél volt egy up-and-down pályán. Az első futamot kicsit óvatosan kezdtük, nyitottunk egy kis negatívat balra, aztán jöttünk fel folyamatosan és végül egy nagyon szoros befutóban valahol a 4-5. helyen értünk célba.

A második futam már kiegyensúlyozottabb volt, a csapat is jobban belerázódott, kialakultak a feladat körök és összehoztunk egy 4. helyet. A kreuz mondjuk izgis volt, amikor a Melges 24 flottabajnokság mezőnyével összetalálkoztunk. Mi azonnal kifordultunk, hogy ne zavarjuk őket, sajnálattal láttam, hogy ezt sokan nem tették meg. Nekik többet számított az a nap. 

A hajónkon úgy alakult, hogy hátszélben a kormány mellett a spinakkert is én kezeltem a biztonság kedvéért, ezért csikósokat megszégyenítő pozitúrában nyomtam végig a futamokat, a spí két szára úgy nézett ki a kezemben, mint egy gyeplő:) A kormányt a lábam közé vettem, ami nem mondom, hogy nem okozott néha izgalmakat és erős félelmet.

Délutánra egy túra futamot terveztek a szervezők, de előtte a parton meleg ebéd várt minket. A túra Balatonfüredről indult, Csopak és Tihany előtt volt egy bója, amit venni kellett, majd befutó Füred előtt. Itt meg kell, hogy álljak kicsit. Ezen a versenyen nagyon kijött az, hogy egy-egy szakszó mennyire egyértelmű avagy sem. kérdezték a srácok, hogy mi a pálya. Mondtam, hogy Füreden rajt, aztán veszünk egy bóját Csopakon és Tihanynál, majd befutó. "És miért kell kivenni a bóját a vízből?" érkezett a kérdés. Először persze nevettünk egy jót, de ha belegondolunk, akkor ilyen kis apróságokat is el lehetne magyarázni szépen türelmesen egy olyan embernek, aki most ült  életében először hajóba. 

A túrán eléggé bedurvult a szél, jó 5 bft erősségű északi fújt. Úgy döntöttünk, a spít kihagyjuk. Még így is sikerült a végén feljönni a 4. helyre, a befutó kreuzban eltévedtek páran.

A parton aztán szépen elpakoltuk a hajót a szakadó esőben, majd vacsi, ami nagyon jól esett. Az este a hagyományokhoz hűen végződött, jó hangulatú díjkiosztó, táncos lányok fenyőmikis rákenroll stílusban és mulatozás. Kaptunk külön díjat, a legtöbbet készülő csapat lettünk, a nyereményünk pedig egy nagyobb értékű hidegtál utalvány lett. Összességében egy pozitiv, jó kedélyű napot tudhattunk magunk mögött, a csapatunkkal teljesen elégedett vagyok, nagyon jófej embereket ismertem meg és remélem jövőre is indulunk.

A következő két napon (szombat-vasárnap) rendezte szintén a Balatonfüredi Yacht Club a Füred Kupa - Németh István emlékversenyt. A versenyről találtok cikket az alábbi linken, az eredmények is fenn vannak: http://www.vitorlazas.hu/fured-kupa-2009-nemeth-istvan-emlekverseny-eredmeny-beszamolo.html

Most egy kicsit már szemszögből nézném az eseményeket. Tudjuk, hogy az óvás a verseny része, de sokszor nem árt megvizsgálni a körülményeket. Hogy mindenki számára világos legyen a sztori, a következő történt. Ezen a versenyen dőlt el, hogy lesz-e jövőre Scholtz 22 osztály. Köszönet azoknak, akik ezen apropóból eljöttek és küzdöttek az erős szélben, pedig máskor nem nagyon szoktak versenyezni. Jelentem az osztály meglett. Viszont azt továbbra sem értem, hogy miért kell minket állandóan kipécézni? Történt ugyanis, hogy egy egység (nem személyeskednék) a fejébe vette, hogy bebizonyítja, minket meg lehet verni! És lőn, sikerült. Csak nem a vízen, hanem a parton. 4 futamot nyertünk, 2 második, az utolsó futam döntött, ki lesz az első. Az óvást, ha tárgyilagosan nézzük, igazuk volt. Embert cseréltünk a második napon. Hogy tudjunk indulni. Máshol is cseréltek embert. Ja, de az nem számít. Persze értem én, ha savanyú a szőlő, a befutóban az utolsó halzolással elveszteni egy versenyt kellemetlen érzés. De szerintem legalább ennyire kellemetlen lehet azoknak az embereknek, akik emiatt a verseny és győzni akarás miatt kiszorultak arról a hajóról, amin amúgy egész évben együtt versenyeztek, de most le lettek cserélve, hogy egy "jobb" csapat majd minket jól megver. Hát a parton sikerült. Gratula. Legközelebb inkább majd a vízen. A történethez hozzátartozik, hogy nem egyszer segítettük ki ezt a hajót vitorlával, tanáccsal, edzéssel stb. Nem hinném, hogy az ember cserének köszönhetően nyertünk (volna).