A parkoló természetesen (vagy még és szerencsére) ingyenes. Amint a bejáratot elhagyjuk, jobbra előre egy méretes térkép vár egy jó kis felsorolással, ami azt mutatja be, hányféle fafaj él a területen, illetve melyek azok az ajánlott főbb útvonalak, melyeket mindenképpen érdemes útba ejteni. 

Amint elindulunk, mindkét oldalon óriástujákkal találkozhatunk, és néhány, a mai napig is használt (és kissé lestrapált) erdészeti épület mellett haladunk el. Hatalmas fenyőkben már itt sincs hiány, a közelben pedig egy padokkal és asztalokkal tarkított rét is található, ahol egy játszótér is helyet kapott; így a pihenés vagy egy családi piknik számára a helyszín ideális. 

Ahogy az épületeket magunk mögött hagyjuk, a kezdetben még aszfaltos ösvény erdei csapássá változik. A növényzet itt már szabad, vagyis nincs gondosan karbantartva, hanem hagyják élni. Ez korántsem jelenti azt, hogy el lenne hanyagolva, hanem sokkal inkább egy pozitív dolog, hiszen hagyják érvényesülni a különböző fákat és cserjéket.

Az égig érő fáktól beárnyékolt erdei ösvény egy napfényes rétben végződik, ahol egyik oldalról fenyves, másik oldalról pedig akácos fogja körbe. Ez a váltakozás – erdő és tisztás – még többször is visszaköszön egy séta alkalmával, forduljunk bármerre is, a szakadék felett átívelő kis hidacska pedig kicsik és nagyok kedvence. Innen viszont már megint csak pár lépés a korábban már említett piknikező lehetőség, és a bejárathoz vezető aszfaltút.