Fotón nagyon hangulatosnak tetszik, de a valóságban sem csúnya. Nyilván tavasszal-nyáron nagyobb itt az élet, és látványosabb a kerthelyiség is, de most, hogy már fagy, egy meleg leves tökéletes tud lenni.

A gödöllői Erzsébet-parkban található kálvária alapjai már 1771 óta állnak, méghozzá Grassalkovich Antal által. Az építkezés kezdetének évében sajnos elhunyt, így fia fejeztette be az építmény munkálatait. De lássuk mitől különleges még a kálvária. 

Sokan nem tudják, és a turisták is furcsán állnak a cipők felett fotózva, és elmélkedve vajon mit keresnek a főváros pesti oldalán lévő cipők a Duna-parton. Ez a mű egy igen megrázó eseménynek állít emléket. 

A rétesről mindig nagymamám jut eszembe, amikor együtt próbáltunk házi készítésű rétest csinálni, lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el a tészta. Nem egyszerű feladat, de a végeredmény mindent megér. A mai vendéglátásban ezek a hagyományos receptek talán mostanában kezdik újkorukat élni. Egy kis nosztalgiázásra tértem be Árpi Bácsi Házi rétesezőjébe. 

Az örvényesi vízimalom az ország egyik legrégebbi malma, amely 1055 óta folyamatosan üzemel. A malom igen híres, hiszen rengeteg turista látogat el ide a mai napig. Az épület nagyon jó állapotban van, és tulajdonosa izgalommal vezeti körbe az ideérkezőket. Én is meglátogattam a híres malmot. 

Talán nem is tudtuk sokan, hogy Gödöllőn van Méhészeti Gyűjtemény, hiszen nem olyan ismert látványosság, mint a Gödöllői Királyi Kastély vagy a Művészetek Háza. Ellenben sok érdekességet rejt, lássuk hát, miket!

Hiába jártál már bájos kávézóban, a Caravella még neked is különleges lesz. Kellemes vintage hangulatával és különböző bútoraival igazán magával ragadja az embert. Nem csak megjelenésben, de felszolgálásban, és persze ételekben is toppon van a hely. 

Kevés jót tudok mondani a mai magyar pincér állományról. Nem így a csopaki Petrányi pince munkatársairól. Imádtam őket. De vajon maga a hely mennyire jó? Az ételek? A kilátás? Mutatom!
 

Talán valamikor márciusban jártam legelőször az alsóörsi strandon, persze csak a parton sétálgatni. Nyilván egy lélek sem járt arra, egy kicsit élettelen volt az egész. Ez a kép maradt meg még márciusról, amit aztán a nyár teljesen felforgatott.

A Jásdi Pincét Csopakra beérve sok helyen kitáblázva láthatjuk, a főútról azonban csak a Vinotékába ütközünk bele, ahol ugyan helyben is fogyaszthatunk bort, mégsem olyan, mint a pince. Felkeltette érdeklődésünket, hogy akkor vajon merre leljük ezt a pincészetet, így GPS segítségét igénybe véve tudtuk megközelíteni.