A Csopaki strandon járva megkívántuk a lángost, így feltérképeztük a büfékínálatot. Az első, ami utunkba esett az a Hamika büfé volt. Bár láttuk, hogy nagy a sor, mégis beálltunk egy lángosért. Lehet talán pont emiatt. 

A balatonszepezdi Szent István király templom a régi halászoknak sokáig mutatta a hazavezető utat fehér tornyával. Ma a viharba kerülő vitorlázók segítségére is lehet a torony. A templom igen jól látható helyen, a szepezdi strand, a vasút, és a 71-es főút feletti dombon áll. 

A Jásdi Pincét Csopakra beérve sok helyen kitáblázva láthatjuk, a főútról azonban csak a Vinotékába ütközünk bele, ahol ugyan helyben is fogyaszthatunk bort, mégsem olyan, mint a pince. Felkeltette érdeklődésünket, hogy akkor vajon merre leljük ezt a pincészetet, így GPS segítségét igénybe véve tudtuk megközelíteni. 

Hatvan városa igen nagy történelmi múltra tekint vissza, amelynek részleteit a Hatvany Lajos Múzeumban ismerhetünk meg. A múzeumban ezen kívül több állandó, és időszakos kiállítás helyet kapott, de többek között megismerhetjük a múzeum névadóját is. Meglátogattuk és felfedeztük a város történetét. 

A gödöllői könyvtárban nyílt egy igazán bájos kávézó, ahol reggelire igen széles a választék. Nem csak attól lesz különleges a hely, hogy a könyvtárban helyezkedik el, de több dolog is megadja meg a hely varázsát.  

Mivel a Szamos Csokoládé Múzeumában nem csalódtam (akkorát), bátran tértem be idei valószínűleg utolsó fagyimra abba a kisebb cukrászdájába, ami egyben fagyizó is, és a főváros X. kerületében található. Nem titok, hogy az Árkádban járunk, annak is a mínusz első szintjén, ahol a középső rész teli van éttermekkel és édességbolttal. 

Ha valaki halas ételt szeretne enni, hol máshol enne, mint a halászlé hazájában, Baján! A Sobri Halászcsárdáról sokat hallottunk már előtte, így most meg is látogattuk!

Gödön jártunk, megéheztünk, ezért kerestünk egy éttermet, ami a Duna partján van, így találtunk rá a Széchenyi csárdára, ahonnan végül felemás érzésekkel voltunk kénytelen távozni.

Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.

A veszprémi Mosoly Cukrászda, valóban a nevéből adódóan is, tényleg mosolyra készteti az embert. Ez a pici cukrászda az egészséges életmód követőinek, és az ételérzékenyeknek készült házi süteményeivel. Mi is szerettük volna kipróbálni, így édességvágyunkat ide mentünk el csillapítani.