A Desszertem a Miskolci Nemzeti Színház közvetlen szomszédságában, egy belső udvarban található, ahová akkor érdemes betérni, ha valódi édes élményre vágysz! Mutatjuk, hogy miért!

Fövenyes aprócska településén, a helyi templomon, és a strandon kívül még a Kertmozival találkozhatunk. Ez a hely, azonban remek szórakozási lehetőséget nyújt a betérő vendégek számára. Bájos kialakításával, igazán kellemes hangulatú, nyári esti filmvetítésekben lehet részünk. 

Mivel a Szamos Csokoládé Múzeumában nem csalódtam (akkorát), bátran tértem be idei valószínűleg utolsó fagyimra abba a kisebb cukrászdájába, ami egyben fagyizó is, és a főváros X. kerületében található. Nem titok, hogy az Árkádban járunk, annak is a mínusz első szintjén, ahol a középső rész teli van éttermekkel és édességbolttal. 

A Forrás-hegyi tanösvény rövid, de hasznos túra lehet bárki számára, hiszen a maga 1,5km-vel igazán gyorsan körbeérhetünk rajta. A túra alatt dombokat is meg kell másznunk, és a szűk ösvényeken át igazi kalandtúrában lehet részünk. Az állomások alatt pedig olvashatunk rengeteg érdekességet. Az itt kialakított geológiai bemutatóhelyen a Triász-tenger üledékeinek és a Föld tűzhányóműködésének több száz millió éves maradványait tekinthetjük meg. 

A Paletta Bistro a balatonboglári kikötőben található idilli környezetben. Közvetlenül a kikötőre és a Balatonra nézve igen kellemes hangulatban ebédelhetünk vagy vacsorázhatunk itt. A Bistro hangulat, és a különleges ételek garantáltak. 

Az Óvári Messzelátót nagyon könnyen megközelíthetjük, és gyönyörű kilátást is kapunk mellé. A Balaton-felvidék talán egyik legjobb kilátója, hiszen nem kell túráznunk érte, és mégis megkapjuk a csodálatos látványt. 

Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.

Sokat hallottunk már róla, ezért úgy döntöttünk, hogy erdélyi körtúránk egyik állomása ez lesz. Szerencsére nem csalódtunk, nézzétek, mi várt minket a Tündérek völgyében! 

Van ez a hely Budán. Cinnamonnak hívják, és már régóta foglalkoztatott, hogy vajon milyen hely lehet. Sok jót olvastam és hallottam is róla, így igen nagy kíváncsisággal tértem be hozzájuk egy reggelire. Reggelire 11 órakor.