A tavaly lebontott életveszélyes városháza helyén végre megnyitott az új főtér, amely igazán családbarát lett. Sokan felháborodtak, hogy nem új városháza lesz építve a régi helyén, hanem az önkormányzat más tervekkel állt elő. Most megnéztük a végeredményt. 

Ha valaki halas ételt szeretne enni, hol máshol enne, mint a halászlé hazájában, Baján! A Sobri Halászcsárdáról sokat hallottunk már előtte, így most meg is látogattuk!

Ilyen kiállítást is ritkán látni, azonban annál inkább érdekes, és megdobogtatja az ember szívét. Balatonalmádiban járva, egy útvonal táblán láttam csak meg Simon András táblaköveit, ahova végül el is mentem. 

Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.

Hosszú út árán jutottam csak el a Horváth-kert Vendéglőbe Veszprémbe, hiszen előtte 4 másik helyet néztem ki magamnak ebédre. Azt hiszem utólag visszagondolva, ennek így kellett lennie, hogy idekeveredjek, és megkóstoljam az étterem kínálatát. Nézzük miért is mondom ezt. 

Budapest tele van szebbnél-szebb látnivalókkal, gyönyörű templomokkal és ikonikus jelképekkel. A Gellért-hegy lábánál, azonban egy olyan templom is helyet kapott, amelyet egy barlangból hoztak létre. Ezt a különleges épületet látogattuk meg most. 

Veszprém egyik jelképe és legrégebbi épületei között van a Tűztorony, más néven Vigyázótorony, amely a belváros közepén található meg a Veszprémi Vár legszélén. A Tűztorony a város egyik legmagasabb pontja, amelyre felmászva beláthatjuk a Veszprém teljes egészét. 

A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot. 

A nyári hőségben hétvégén sokan leruccanak a Balatonhoz strandolni, azonban valamikor nincs kedve az embernek annyit autókázni, és a dugóban ülni egy napos strandolásért. Gödöllőn járva a hétvégén viszont semmiképp nem akartuk kihagyni a hétvégéi hűsölést, így strand után néztünk. Legközelebb a domonyit találtuk, így egy jó pár év kihagyás után meglátogattuk. Hát egészen más, mint ahogyan én emlékszek rá. 

A borosgazdák ezúttal faházakban, nem pedig borospincéikben várják a borkedvelőket. A balatonfüredi Tagore sétányon a borvidék legjobb nedűi, harminc fajtából származó, közel háromszáz-féle bora kóstolható idén is. A népszerű gasztronómiai eseményt ezúttal is koncertek kísérik, pecsenyesütők, pálinka árusok, kereskedők kapnak helyet.