A kézi csipkekészítéssel ismerkedtünk meg egy kicsit közelebbről, ugyanis a Terényben található Hunnia Csipkemúzeumba látogattunk el! 

Valljuk be, sok választási lehetőségünk nincs, ha napi menüt kínáló éttermet keresünk Gödöllőn. Ha csak nem gyrost vagy hamburgert szeretnénk enni minden egyes nap, akkor a Coral jó választás lehet, de csak akkor, ha még időben tájékozódunk az aznapi kínálatról.

Ez a picit német beütésű név nem véletlen a Mókusch Café & Deli esetében, hiszen bajor reggelivel és nagyon speckó, töltött bundáskenyérrel várják a betoppanó reggelizőket. A hely a Széll Kálmán tértől nem messze található, igen jó helyen. Elvileg még Mila Kunis és Asthon Kutcher is járt itt a bundáskenyér miatt. 

A Desszertem a Miskolci Nemzeti Színház közvetlen szomszédságában, egy belső udvarban található, ahová akkor érdemes betérni, ha valódi édes élményre vágysz! Mutatjuk, hogy miért!

Székesfehérvár főutcájának egyik legjellegzetesebb épülete a Ciszteri templom, amely odavonzza az ember tekintetét. A templom, bár 4 éve felújításra került, így is őrzi magában a barokk stílust, és fontos műemléke a városnak, és országunknak. 

Mondhatnám semmit, mivel első látásra ez volt az érzésünk, amikor Badacsonyba érkeztünk, pedig már június volt. A törekvés, mely szerint a Balaton 4 évszakos nyaralóhely, nem látszott elsőre. Legalábbis az Alsóörs – Tihany vidékhez szokott szemünknek. Mégis, nagyon élveztük ezt a korai Badacsonyt.

Balatonalmádin járva, látnivalókat nézve megittam volna egy kávét, és leöblítettem volna egy kis sütivel. Gyors feltérképezés után találtam meg a Maya Cukrászdát, amely hétfőn délelőtt is nyitva tartott. Nagyon megörültem neki, hiszen jó idő sem volt, és a legtöbb cukrászda hétfőn zárva tart. Reméltem, hogy ettől függetlenül jó élményben lesz részem. 

Tihany, mint tudjuk vendéglátás terén azért nem a legolcsóbb hely. A csárdák többségében jól főznek, és jó adagot kaphatunk, azonban nem ezer forintos áron. Próbáltunk olyan helyet keresni, ahol körülbelül ilyen áron is lehet enni Tihanyban. Megtaláltuk. 

Ilyen kiállítást is ritkán látni, azonban annál inkább érdekes, és megdobogtatja az ember szívét. Balatonalmádiban járva, egy útvonal táblán láttam csak meg Simon András táblaköveit, ahova végül el is mentem. 

Aki Óbudán él, esetleg a környéken lakik, és sokat jár erre, annak nem kell bemutatni a III. kerületet, hiszen olyan történelmi múltja van, amellyel úton-útfélen szembesülünk rohanó világunkban is. Így van ez az Amfiteátrummal is, hiszen a látványos katonai gyakorlótér ma is szerves része az óbudaiak életének.