A Bodorka Aquarium remek program lehet a család számára, akik kedvelik a vízi élővilágot, esetleg a horgászatot, vagy csak szeretnék felfedezni a Balatonban élő halfajokat. A Balaton partján sétálgatva könnyen elérhetjük az Bodorka Aquariumot, és a belépőért sem kell sokat fizetnünk.
Sehol máshol nincsen a világon még egy ilyen gyűjtemény, mint Magyarországon, Terényben! Itt található a világ legnagyobb orsósmagnó gyűjteménye, ahol már több, mint 430 kiállított magnetofont csodálhatunk meg!
Sokan nem tudják, és a turisták is furcsán állnak a cipők felett fotózva, és elmélkedve vajon mit keresnek a főváros pesti oldalán lévő cipők a Duna-parton. Ez a mű egy igen megrázó eseménynek állít emléket.
A Regéci várat a Zempléni-hegység egyik legnépszerűbb kirándulóhelyeként tartják számon, mely az Országos Kék Túra útvonalon Regéc vagy Mogyoróska felől is megközelíthető.
A Korona étterem, ahol figyelmes volt a pincér, nagyon ízletes az étel, gyors és kellemes a kiszolgálás. Mindenkinek ajánlani tudom csak, ha Hatvanban jár!
Nyilván ha az ember strandra megy vagy csomagol otthon magának szendvicseket és hatalmas hűtőtáskával érkezik, vagy nincs más, mint enni valahol egy igazi strandkaját. Szerintem a legtöbben inkább az utóbbi verzióba tartoznak, ahogyan persze én is.
A 72 méter magas Avasi Kilátó Miskolc egyik jelképének számít, ahol a 70’-es 80’-as években kávézó is működött, amely a 90’-es évek elején bezárt. 2017-ig nem is üzemelt egyáltalán. 2017-ben teljesen felújították a helyet, így újra megnyílt a kávézó az Avasi Kilátóban.
A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot.
Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.
Kinézetre szerintem itt kezdődik egy étterem. Sok helyen jártunk már, középszerű, megszokott vagy rosszabb kinézetű helyeken, de a Cocco-Mio étterem magasan übereli az átlag vendéglátóegységek kinézetét!