A Városliget egyik legszebb látnivalóját a Vajdahunyadvárat szinte mindenki ismeri. A vár télen-nyáron gyönyörű és különleges építményegyüttese tökéletes programválasztás lehet nem csak a turistáknak. 

Gödöllőn egyre több a konkurens cukrászda, hiszen az elmúlt 1 évben több édességműhely is megnyitotta kapuit a városban. Köztük a Melánia Cukrászda is, amely bár nem a belvárosban található, sokan megkedvelték. A sok dicséret miatt úgy döntöttünk, meglátogatjuk a cukrászdát, és teszteljük. 

A balatonkenesei templom barokk stílusa igazán lenyűgöző a település közepén. Tornya már messziről látható, így könnyen megtaláljuk. 

A hajdani Alsóörs-Veszprémi vasútvonalról a Balaton-felvidékiek sokat tudnának mesélni minden bizonnyal. A vonalból mára már csak az a vonat maradt meg, amely járkált fel-alá ezen az útvonalon. A vonatot Balatonalmádin találjuk teljes egészében. 

Csodás környezet, minőségi ételek, figyelmes és udvarias felszolgálás, ez az, ami A Kert bisztrót jellemzi. Ugyanakkor ezekhez a jelzőkhöz társul a laza stílus is, mert az ember ide belépve mégse érzi magát feszélyezve, pedig az étterem valóban minőségi minden téren. 

Aki Óbudán él, esetleg a környéken lakik, és sokat jár erre, annak nem kell bemutatni a III. kerületet, hiszen olyan történelmi múltja van, amellyel úton-útfélen szembesülünk rohanó világunkban is. Így van ez az Amfiteátrummal is, hiszen a látványos katonai gyakorlótér ma is szerves része az óbudaiak életének.

Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.

Sokan nem tudják, és a turisták is furcsán állnak a cipők felett fotózva, és elmélkedve vajon mit keresnek a főváros pesti oldalán lévő cipők a Duna-parton. Ez a mű egy igen megrázó eseménynek állít emléket. 

Kívülről kellemes, fehéres-lilás színkombinációjával hívogató, és egyben nyugalmat árasztó a főváros rohanó életében. A Szent István körút megannyi étterme és szórakozóhelye közt kitűnik finomságával - már ami a külcsínt illeti; a többi viszont csak akkor derül ki, ha belép az ember…

Gödön jártunk, megéheztünk, ezért kerestünk egy éttermet, ami a Duna partján van, így találtunk rá a Széchenyi csárdára, ahonnan végül felemás érzésekkel voltunk kénytelen távozni.