Kemencés Vendéglő
A Kemencés Vendéglő - ahogyan én látom
Fotón nagyon hangulatosnak tetszik, de a valóságban sem csúnya. Nyilván tavasszal-nyáron nagyobb itt az élet, és látványosabb a kerthelyiség is, de most, hogy már fagy, egy meleg leves tökéletes tud lenni.
Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra!
![A Kemencés Vendéglő - ahogyan én látom A Kemencés Vendéglő - ahogyan én látom](/kep/700x466/19698.jpg)
Egy kis körítés, amíg odaértem…
Kicsit szomorkás az idő most, hogy november utolsó napjait nyúzzuk, és nyakunkon a tél. Sehol egy árva levél vagy szín a környéken, a madárcsicsergés is már a múlté – legközelebb majd jövő február végén-március elején hallhatjuk újra. Jönnek – mit jönnek, dübörögnek! – a karácsonyi vásárlási lázban tomboló hetek és napok, és azok a felemás érzések, amit sokan az ünnepek túlkompenzálásával akarnak megoldani. Nem értem, miért csak ilyenkor akarjuk szeretni egymást?
Értem én, hogy karácsonyfa, meg millió egy ajándék, meg ugyan, látogassuk már meg a mamát, de miért most? Vagyis pontosítok: miért CSAK most? A karácsonyfa okés, azt aláírom, hogy május közepén nem állítasz te sem, én sem, de még a sarki közértes sem, na, de hogy az ajándékdömping ilyenkor minek, az egy jó kérdés. Attól jobban szereted a srácaidat, ha a 45.000-es LEGO-t teszed a fa alá, és nem a negyed annyiba (sem) kerülő mesekönyv-kollekciót? Szerintem nem. Ahogyan az is enyhén furcsa, hogy szegény mama miért posztolja majd a Facebookra örömkönnyekben kitörve a két ünnep közt, hogy jajjafiamésacsaládjameglátogattakazünnepekkordedrágákvoltakéshogyszeretnekengem. Ha annyira szeretnék őt, nem csak ilyenkor vendégeskednének nála vagy vinnék el magukhoz a nagyit, a nagyi meg nem értékelné fel ezt az egyetlen alkalmat az évben, amikor a tájára néztek.
Na, de vissza a rideg valóságba: hideg van. Déli 12 óra, és 3 fok. Nem sok, ellenben elég kevés. És ebben a hidegben ilyen most a Kemencés Vendéglő belülről:
Mint látjátok: üres. Rajtam kívül a pincér, egy hölgyike a pultnál, és egy épp távozó úr van még fél lábbal az étteremben, és ennyi. Nyilván jönnek majd még, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre a pincér szorgalmasan hozza is az étlapot, amint már nem tobzódom a helyek sokasága miatt, és kitalálom, hova is ülök.
A napi menüt most inkább hagyjuk, nem gondolom, hogy szeretném kipróbálni, mert már a neve sem túl szimpatikus a fogásoknak. Jobb, ha ma egy leves mellett döntök, hisz amúgy is alig van valami mérhető hőmérséklet odakint, és az meg legalább meleg lesz.