Levendula kézműves fagyizó
Kívülről kellemes, fehéres-lilás színkombinációjával hívogató, és egyben nyugalmat árasztó a főváros rohanó életében. A Szent István körút megannyi étterme és szórakozóhelye közt kitűnik finomságával - már ami a külcsínt illeti; a többi viszont csak akkor derül ki, ha belép az ember…
Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra!
Levendula – a visszafogott elegancia
A fagyik nem tartalmaznak tartósítószert, sőt, sokat közülük cukorbetegek is fogyaszthatnak. És ha már a levendulánál tartunk, mindenképpen érdemes megkóstolni azt a két ízt, mely az állandó kínálat része: a levendulás citrom és a levendulás étcsoki. Most azonban lássuk a részleteket!
Kicsi. Ez jut eszembe elsőre. Nagyon kicsi. Nem vagyok egy nagydarab nő (sőt…), de ez még nekem is kényelmetlen. Ha meg akarnék fordulni odabent, valószínű a táskám már a falat súrolná a hátam mögött. A kívülről hívogató fagyispult - ami határozottan az olasz fagyizókra emlékeztet, ahol nem gombóconként adagolják a hűvös édességet, hanem kenik - bent is csábító, a fantázianeveket viselő fagylaltok pedig egytől-egyig vonzóak. A pult mögött ücsörgő, és a telefonját őrülten nyomkodó fiatal lány is kedves, nincs is ezzel semmi gond. Inkább azzal van, hogy maga a fagyi – hiába az olasz háttér, módszer, technika - iszonyatosan kicsi.
Megdöbbentően.
