Kívülről a legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy pontosan a sarkon van. Igen, tudom, ezt most akár Renée Zellweger is mondhatta volna, hisz egy film erejéig (Bridget Jones 2) ő is újságíró szerepbe bújt, mégis: a Max Bisztró, ez a sarki étterem-pizzéria-valamiilyesmi egy olyan helyen van, ahol szerencsére még ingyenes a parkolás. A Sziláh utcát ugyanis még nem érte el a nagy “fizessünk még hétvégén is, mert Gödöllőn vagyunk”-hullám, és ez azért pozitív. Az már más kérdés, hogy találunk-e itt a környékén üres helyet, de ezt bízzuk a jó szerencsére. 

Ha ezt az igen nemes feladatot letudtuk (mármint a parkolást), jöhet a mehet – vagyis irány be az étterembe. Vagy nevezzem inkább pizzériának? Jogos a kérdés, hiszen pizzából van a legtöbb a weboldalon, hiába kapni itt á la carte fogásokat is, illetve van napi menüs lehetőség is. Én most utóbbit tesztelem, így miután az egy szem pincér, akit belépéskor látok (és aki éppen telefonál), a segítségemre siet, egy kicsit máris közelebb kerülök a mai ebédemhez. 

Szóval, az úr félig a telefonba beszélve, félig rám figyelve kérdi, miben segíthet, én pedig válaszolok is, hogy – meglepő módon – ebédelni szeretnék. Közben nem tudom eldönteni, hogy most akkor mondjam-e tovább a mondókámat, vagy várjam meg, amíg leteszi a mobilt, lévén, hogy a telefon a kezében van, de közben engem néz. Kellemetlen egy helyzet, mit ne mondjak. Vagy nincs több pincér a Maxban, vagy direkt most bújócskáznak mind, de azért ennek nem így illene működnie, azt gondolom (meg azt is, hogy ez abszolúte nem a pár sorral feljebb említett úr hibája).  

Így hát szépen kivárom, míg egyedüli várakozóként rám kerül a sor, hiszen körbenézve egy fia vendég nem sok, annyi nincsen ebédidőben a Max Bisztróban. Hogy ez jót vagy rosszat jelent-e, az a következő oldalon kiderül!