A Vapiano-t nagyon sokan dicsérik, és szinte minden ismerősömtől azt hallottam, hogy mennyire finom a tésztájuk. Régóta szerettem volna már én is kipróbálni, ennyi pozitív vélemény után, így végre eljött az idő, és teszteltem.
Koncertek, kézműves bemutatók és kirakodóvásár, lángos és kürtőskalács, szénabálák, színes gyerek- és felnőtt programok, mezítláb a patak partján énekelő fiatalok, hideg fröccs és sátor-tenger… ezt adja nekünk az idén 28. alkalommal megrendezett Művészetek Völgye fesztivál. Idén is eljöttünk, hogy ha csak egy hétvégére is, de kiszakadhassunk a hétköznapok forgatagából!
Vác egy nagyon szép Duna-parti település, ami az évek során kivívta a Dunakanyar központja címet is, nem véletlen, hogy kedvelt idegenforgalmi célpont. Mi most a főterét mutatjuk be nektek, ami tényleg példaértékű lehet minden településnek!
A Loyolai Szent Ignác templomot a tördemici Római úton találhatjuk meg a házak között. A kápolna kissé romos kinézetű, amely már 1850 óta áll.
A rétesről mindig nagymamám jut eszembe, amikor együtt próbáltunk házi készítésű rétest csinálni, lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el a tészta. Nem egyszerű feladat, de a végeredmény mindent megér. A mai vendéglátásban ezek a hagyományos receptek talán mostanában kezdik újkorukat élni. Egy kis nosztalgiázásra tértem be Árpi Bácsi Házi rétesezőjébe.
A Tihanyi Bencés Apátság nem véletlenül hazánk egyik leglátogatottabb turistalátványossága, a település és a Bencés Apátság környéke az év minden szakában gyönyörű, hihetetlen kilátás tárul elénk a Balatonra, de még a füredi Tagore sétányról is érdemes megcsodálni. Kora tavasszal teljesen más szemszögből, csak néhány szállingozó turista jelenlétében fedezhetjük fel a környéket.
Gödön jártunk, megéheztünk, ezért kerestünk egy éttermet, ami a Duna partján van, így találtunk rá a Széchenyi csárdára, ahonnan végül felemás érzésekkel voltunk kénytelen távozni.
Nyilván ha az ember strandra megy vagy csomagol otthon magának szendvicseket és hatalmas hűtőtáskával érkezik, vagy nincs más, mint enni valahol egy igazi strandkaját. Szerintem a legtöbben inkább az utóbbi verzióba tartoznak, ahogyan persze én is.
Baján jártunk, és finom sütire vágytunk, úgyhogy el is kezdtük keresgélni a közeli cukrászdákat, sajnos vasárnap délután volt, így kicsit gondban voltunk, de végül rátaláltunk a Vadvirágra!
Ki ne hallott volna már a tihanyi Visszhangról. Már gyermekként tudtuk, hogy a Balatonnál van egy ilyen hely, ahol, ha elkiáltjuk magunkat, akkor hangunkat visszahalljuk. Megnéztük mai formájában is a Visszhang dombot, hogy működik-e még a jelenség.