A IV. század végén változás következett: az amfiteátrum bejáratait elfalazták, és egy védhető erődítménnyé alakították. A gigászi földépítmény túlélte a népvándorlást, majd a magyar középkor során a még mindig álló falak között egy úgynevezett börtön vagy kivégzőhely lehetett - ezt bizonyítják a későbbi feltárás során előkerült vasbilincsek és fejetlen csontvázak is.

A XIX. század elején aztán beépítették az ekkor Királyhegynek nevezett romterületet; az ekkor épült házak szabályosan kirajzolták az épület körvonalait. Az Amfiteátrum ma látható, helyenként rekonstruált formáját 1940-1942 közt nyerte el.

Amennyiben Óbudán jársz, mindenképpen látogass el ide, hiszen látványos, valóban hatalmas méretekkel bír, és igazán hangulatos (az év bármely szakában). Az itteni diákoknak és lakóknak már megszokott, hogy egy történelmi rom mellett sétálnak el nap, mint nap, és természetes módon az életük része, aki viszont nem környékbeli, annak érdemes lehet megnéznie az Amfiteátrumot, és a III. kerület hasonló részeit is, mint pl. Aquincum vagy a Római-part.