Újra itt vagyunk Keszthelyen a Pünkösdi Regatta első napján. Nekem ez az egyik leghangulatosabb és legjobb feelingű verseny. Szeretem Keszthelyt, jó, hogy együtt van majdnem 3 napig egy jó társaság, jó újra látni a régi ismerősöket.

A mai napra esőt és gyenge szelet mondtak. Szerencsére ez nem teljesült, szépen fújt a szél, be is erősödött, lehetett haladni. Az esőből mi nem kaptunk szerencsére, de azért hideg volt na. 

A zsűri hajónál rajtoltunk és az északi part közelében haladtunk. A rajtnál szerencsénk volt, jól sikerült és viszonylag tiszta szélben el tudtunk lépni a dzsumbujtól. A mezőny jelentős része a déli part felé vette az irányt, amit én személy szerint nem értettem. Ha északias a szél és onnan frissül, akkor nem célszerű arrafelé haladni? Javítson ki valaki, ha tévedek. Nekünk bejött északon. Vicces is volt a befutónál a sok monstrum és hajószörnyeteg közt haladni..

Badacsonyig azt hittük, hogy unalmas, egy takkos, nem gondolkodós versenyünk lesz. Jól jöttünk rícserrel, aztán a trükkös északi megtréfálta a mezőnyt és természetesen Nyugat felé fordult, így neki kellett állni kreuzolni és gondolkodni. Érdekes volt látni, hogy eddig a pontig nem tudtunk meglépni nagyon, viszont egy két jó forduló után és figyelve a szél lengéseire, pöffökre, jelentős előnyt sikerült kovácsolni magunknak.

Meg is őriztük vezető pozíciónkat, első helyen zártuk az első napot.

A mólónál a szokásos kép fogadott minket. Hajók össze-vissza egymásra kötve, horgony kötelek keresztbe dobva stb stb. A Pünkösdi az egyik kedvenc versenyem, de most két negatívumot meg kell, hogy említsek. Az egyik az, hogy miért nem lehet megoldani a toálett kérdést? A rendezvény sátor közelében egy darab szocreál fabódé van, ahol el lehet intézni folyó ügyeinket egy százasé' vagy van kultúráltabb messzi, de az is fizetős. Nem hiszem, hogy a büdzséből nem telne pár Toi-Toi feliratú mobil toálettre. Sokan vagyunk és szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nem szivesen sétál sokat és még fizet is, hogy elintézzük kisebb nagyobb dolgainkat.

A másik egy szubjektív élmény a mai nap eseményei közül. Nem egyszerű beállni a mólóhoz, pláne, aki későn érkezik...Megpróbáltunk helyet keresni magunknak és szerettünk volna egy hajó mellé, illetve rákötni. Gondoltuk, mivel a hajónk sokkal kisebb és könnyebb, ez nem lesz probléma. Eddig abban a hitben éltem, hogy a vitorlázók többsége inteligens ember és segíti a másikat, plána ha ki kell kötni vagy tömeg van a mólónál. A szóban forgó hajó egy régi, tradícinális, nagyon szép, jó állapotú műszer. DE! Mikor megpróbáltunk kikötni, felszólítottak, hogy dobjunk horgonyt. Erre már késő volt, de van horgonyunk, meg tudtuk volna oldani. Megkapaszkodtunk a hajó oldalába, aztán egyszer csak el lettünk küldve mindenféle melegebb és hidegebb helyekre, meg állítólag nem vagyunk emberek és nem sorolom fel, hogy mik hangzottak el...Mert ki akartunk kötni??A dolgot az tetőzte, amikor megfogta az illető a hajónkat és elkezdte kifelé lökni meg be a nádasba. Most akkor ki nem ember?! Természetesen ezek után nem kötöttünk oda és hozzá teszem, emberünk nem volt már szomjas. 

Nagyon jó lenne, ha segítenénk egymást, mert egy társasághoz tartozunk, egy sportot űzünk. Én nem szeretnék ennek az embernek a társasága lenni és eléggé ledöbbentett, hogy felnőtt ember ilyenre képes. Ez a fajta viselkedés nem megengedett. Sehol! Se a vizen, se a parton.

Tisztelettel,

Tóth Mátyás

Bilfinger Berger Sailing Team