Még mindig a fiatal korosztályhoz tartozom, és szeretem a modern dolgokat, ennek ellenére nagyon is emlékszem gyerekkoromból azokra a napokra, amikor étteremben voltunk a szüleimmel, és a II. kerület egy csendes, visszafogott, és egyáltalán nem drága, eldugott kis helyen lévő vendéglőjében ebédeltünk vagy vacsoráztunk. Igaz ugyan, hogy az Budapest volt, most pedig Gödöllőn vagyunk, a Szélkakas mégis ezt az emléket idézte fel számomra, és ez nagyon kellemes volt. 

Mind stílusában, mind hangulatában a valamikori fővárosi étteremre emlékeztet, hiszen ahogy belépünk, máris kiszakadunk a forgalmas Bajcsy-Zsilinszky út mindennapjaiból, és egy egészen másik világba csöppenünk. Kicsit olyan, mintha itt megállt volna az idő. Lehet, hogy éppen ezért nem ez a fiatalok kedvence, de nekem igenis tetszett, hogy nem alkalmazkodott a mai, modern elvárásokhoz, hanem megmaradt olyannak, amilyen. Hadd érezzük kicsit, hogy most vidéken vagyunk!

Az elmúlt napokat tekintve egyre kevesebb reményt fűztem ahhoz, hogy a napi menü igenis lehet jó és minőségi, és hogy attól, mert nem a hagyományos étlapot kérem, hanem ezt az ajánlatot, még nem valami sebtiben felmelegített vacakkal akarnak megetetni, hanem képesek finom ebéddel szolgálni. Természetesen nem voltak előítéleteim, ahogyan korábban sem, sokkal inkább a kíváncsiság vezérelt, hogy vajon itt most milyen lesz? 

Nos, meglepő vagy sem, a Szélkakas csont nélkül átment a teszten. Egyetlen gondom akadt csak, melyet remélhtőleg legközelebbre már javítanak, de hogy mégis milyen volt ma itt az ebéd, azt a következő oldalon megtudhatjátok!