Badacsonyi Szent Donát kápolna képek
Néha sok már nekünk is a strandkajából, a pizzából, és az unalmas salátákból, így próbálunk olyan helyeket kutatni, ahol főtt ételt ehetünk, jó áron. A Brada falodában napi menüvel várnak minden nap, emellett pedig széles menzaválaszték közül válogathatunk. Kipróbáltuk a fürediek egyik kedvenc menzáját.
Jó a környezettudatosság meg minden, de azért biztonságosnak nem állítanám a Go Ride rollereit, vagy hívhatjuk biciklinek is őket. Az elképzelés jó lenne, viszont lenne pár dolog, amire jobb lenne odafigyelni.
A csopaki Szent Miklós templomromot is útba ejtettük, amelyből már nem sok maradt az utókor számára. Pár írásos emlék alapján, és a romnál található tábla segítségével azonban megtudhatunk róla pár dolgot.
„Minden út Rómába vezet.”-tartja a mondás, nos most a miénk is oda vezetett. Napfény, színek, ízek, történelem és sok-sok kincs, ha csak öt dolgot kellene kiemelnünk az örök város pompájából a Colosseumon, Vatikánon, és Trevi-kúton túl. De nézzük is az élménybeszámolót, azaz, hogy miért érdemes nemcsak szeretni Rómát, hanem meg is látogatni!
A székesfehérvári Fő utca a város leghosszabb sétálóutcája és ez a fő turisztikai célpontja. Ahol rengeteg üzlet található, és több barokk-kori épület. Az utcát 2008-2013-ban teljesen felújították.
Ezen a sétáló utcán található a Perte Bistro, ami kinézetével kitűnik a többi közül. Az épület eredeti vonalait nem tartották meg az alsó szinten, hiszen a padlótól a plafonig ablakot építettek a falak helyére. Ez egy modern hatást ad az egésznek. Így kivűlről is egy minőségi kávézónak néz ki, és azt sugallja, hogy ide érdemes betérni.
Az idei World Press Photo kiállításon meghökkentő és gondolatébresztő fotókkal, illetve történetekkel találkozhatunk. A kiállítás lényege pontosan ez, hogy a hétköznapi emberek figyelmét kiragadja a valóságból, és olyan eseményekkel is tisztában legyenek, amelyek a világ egyes részein nagy problémákat okoznak. Elmentünk mi is, és szembenéztünk a valósággal.
Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.
Ez az érdekes nevű képződmény, nem is gondolnánk, hogy milyen régről maradt természeti maradvány. A Velencei-tó környéke rendkívül gazdag természeti értékekben, ahol több részen egyedi és csoportos sziklaalakzatok, kőtengerek, gránitkapuk váltják egymást. A Gyapjaszsák is egy ilyen sziklaképződmény.
Tihany amúgy is elragadó hely szerintem a Balatonon, levendulamezőinek, történelmi múltjának, és persze magának az elhelyezkedésének köszönhetően egyaránt. Az apátságot nem nehéz észrevenni, és szerintem minden magyar hallott már, vagy látott róla valahol képet. Most felfedeztük belülről és közelebbről.
Balatonfüreden kanyarog a Tamás-hegyen az Aranyember útja, amely Jókai Mór regénye alapján kapta a nevét. Az útvonal nem túl hosszú, azonban megéri végigsétálni rajta, hiszen az érdekes információk mellett, végig remek kilátásban lehet részünk.