A büfék között kutatva a standon találtunk egy nagyon szimpatikus helyet, aminek azonban sajnos a nevét nem sikerült felfedeznünk. Mivel nincs sem kiírva, sem a Google Maps-en nem található, így én Tündér büfének hívnám leginkább. De miért ennek?
A Loyolai Szent Ignác templomot a tördemici Római úton találhatjuk meg a házak között. A kápolna kissé romos kinézetű, amely már 1850 óta áll.
Csodás környezet, minőségi ételek, figyelmes és udvarias felszolgálás, ez az, ami A Kert bisztrót jellemzi. Ugyanakkor ezekhez a jelzőkhöz társul a laza stílus is, mert az ember ide belépve mégse érzi magát feszélyezve, pedig az étterem valóban minőségi minden téren.
Egy kellemes Duna-parti vendéglő Vácott, ahol az ételek finomak, a kiszolgálás gyors és precíz, választék van bőven, kár, hogy egy ilyen végzetes hibát követtek el...
A Regéci várat a Zempléni-hegység egyik legnépszerűbb kirándulóhelyeként tartják számon, mely az Országos Kék Túra útvonalon Regéc vagy Mogyoróska felől is megközelíthető.
Örvényesen átutazóban a helytörténeti gyűjteménybe teljesen véletlenül futottam bele. Ez a régi parasztház a templom mellett található, és alig észrevehetően van csak ráírva egy táblára, minél is állunk éppen.
Gödöllő bár nagy város, sokszor ütköztem abba, hogy nem lehet 8 előtt sehova elmenni reggelizni. Legalábbis csilli-villi villásreggelire nem. Pékségből akad bőven a belvárosban, viszont nem lehet mindenhol leülni nyugodtan. A Lipóti Pékség franchise üzlet, azonban Gödöllőn nekem az egyik kedvenc pékségem.
Várpalotán jártunk, ahol megtekintettük a sok-sok ostromot megélt Thury-várat, majd a Trianon Múzeumot. Mondanom sem kell, hogy minden fájt, amit itt láttunk…
A gödöllői Pizza Palazzoban járva ez a kérdés fogalmazódott meg bennem egy vacsora alkalmával. Vajon tényleg elegendő, ha jó ételt kapunk? Őszintén szólva nem. Egy étterem színvonala rengeteg apróságon is múlik, amit a Palazzoban tapasztaltunk az nekünk volt kellemetlen.
Nyilván ha az ember strandra megy vagy csomagol otthon magának szendvicseket és hatalmas hűtőtáskával érkezik, vagy nincs más, mint enni valahol egy igazi strandkaját. Szerintem a legtöbben inkább az utóbbi verzióba tartoznak, ahogyan persze én is.