Pontosan mi változott? 

Az ételek adagja. Emlékeim szerint akármikor voltam a Szűcsben, sosem tudtam megenni a főfogást, akkora adag volt. Mára már ez az adag kisebb lett. Jól lakni, jól laktam, de bőven elfért volna még a tányéromra egy kis halacska.  A hal egyébként jól készült, omlott a számban és a fokhagymás paraj is tökéletesen illett hozzá. A sült paprikakrém viszont számomra kérdőjel volt. Sehogy nem illett ízvilágban a fokhagymás halhoz. A főétel után bőven azt éreztem, hogy egy desszert simán belefér. Egy túrógombóccal gondoltam lefolytom a halacskát. Ez volt a vacsora fénypontja. A túrógombócokat már nem sajnálták. 3 db méretes darab, tejföllel, kis gyümölcsszósszal, a tetején porcukorral. A gombócok puhák, frissek és melegek voltak. Tényleg isteni, amilyennek lennie kell. 

Árakban mire számítsunk? 

A Szűcs az a hely, ahova tényleg inkább alkalomadtán megy el az ember. Ehhez mérten az árakat is nagyjából be lehet lőni. Nem egetverően drága hely, de nem is kapsz egy főételt 1500 Forintért. Nagyjából itallal együtt, egy főétellel egy fő 4000 Forintból jön ki átlagosan. Persze attól függ, mit eszünk, mert a bélszín itt is a 4000-et súrolja. 

Hogy megéri-e? Szerintem igen. A minőség nem változott, az ételek finomak, frissek. A választék változatos, és még az „odafigyelősöknek” is akad étel az étlapon. Egy-egy alkalommal a Szűcs Fogadója biztos, hogy bevált hely marad nálam.