A csopaki Szent Miklós templomromot is útba ejtettük, amelyből már nem sok maradt az utókor számára. Pár írásos emlék alapján, és a romnál található tábla segítségével azonban megtudhatunk róla pár dolgot. 

Amennyire szép volt a XVIII-XIX. században, annyir néz ki rosszul most a Podmaniczky-kastély Aszódon! Az állami tulajdonban lévő kastély ma már omladozik, a közelébe se lehet menni, mert életveszélyes!

A Balaton északi és déli partja között a legkönnyebb átjárást a Tihany és Szántód pontjáról induló komp biztosítja. Ha nem szeretnénk feleslegesen üzemanyagra költeni, a komp nem csak költséghatékony, hanem nagyszerű élményt is fog nyújtani. 

Az író háza, amelyben közel 30 évet töltöttek feleségével, jelenleg Emlékházként üzemel, és Jókai Mór életéről látható kiállítást nyitottak benne. Az emlékházban megismerhetjük az író életét, és munkásságát is, mellette emléktárgyai is kiállításra kerültek. 

Balatonfüreden a sok programlehetőség választható, a strandolás és a kirándulás mellett kalandokban is részünk lehet. A Brázay Kalandpart, nem csak egy kalandpark, hanem strandolni is tudunk és a gyerekeket játszóház várja. 

Várpalotán jártunk, ahol megtekintettük a sok-sok ostromot megélt Thury-várat, majd a Trianon Múzeumot. Mondanom sem kell, hogy minden fájt, amit itt láttunk…

Alsóörsön találhatjuk meg a Somlyó-hegyi kilátót, amely gyönyörű látványt nyújt az odatérőknek. Bárki számára remek kikapcsolódást nyújt a kilátóba felmenni, hiszen egy rövid kis sétával elérhető, a látvány pedig lenyűgöző odafentről. 

A Budai Várnegyedben sok látnivaló akad, azonban egy igazán kiemelkedik a többi közül. Szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A Mária Magdolna torony az egyetlen eredeti középkori műemlék Budán, ahonnan belátni az egész fővárost. 

Szegedy Róza, mint Kisfaludy Sándor felesége, híres alakja lett a magyar történelemnek. Az író és felesége Badacsonyban is élt, melynek emlékeit a mai napig megtalálhatjuk a Szegedy Róza emlékházban. Az épületben a házaspár házát, és tárgyait csodálhatjuk meg a présházban, a Badacsony oldalában. 

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.