Révfülöp mellett Kővágóörs területén találhatjuk meg az Ecséri templomromot, amely már a XII-XIII. században épült. A műemlék római kori maradványait bárki szabadon megtekintheti, így mi is megtettük. 

Ez az érdekes nevű képződmény, nem is gondolnánk, hogy milyen régről maradt természeti maradvány. A Velencei-tó környéke rendkívül gazdag természeti értékekben, ahol több részen egyedi és csoportos sziklaalakzatok, kőtengerek, gránitkapuk váltják egymást. A Gyapjaszsák is egy ilyen sziklaképződmény.

Kenesén járva tudtam, hogy találkozhatok itt népi hagyományokkal a Tájház keretében, ami már volt az Év Tájháza is 2011-ben. Az egykori népi lakóház tele van történelmi emlékekkel, tárgyakkal, amik a műemlékek kedvelőinek biztosan tetszeni fog. Engem is lenyűgözött. 

És igen, igen, igen. Óriási hurrá és igazi boldogság. Ez az az érzés, amit a sümegi Terazza Bistro Bar kapcsán éreztem badacsonyi kirándulásunk zárónapján. Egy igazi kincsre leltem úgy érzem, pedig már egyre nehezebb meglepni. Szerencsére sok olyan étterem nyílik kicsiny hazánkban, ahol elérhető áron jól megkomponált, esetenként igazi különlegességeket ehetünk. Ilyen gyöngyszemre azonban ritkán találunk, ahol a kulináris élvezet, elérhető áron, igazi mediterrán környezettel párosul.

Kinézetre szerintem itt kezdődik egy étterem. Sok helyen jártunk már, középszerű, megszokott vagy rosszabb kinézetű helyeken, de a Cocco-Mio étterem magasan übereli az átlag vendéglátóegységek kinézetét!

Amikor ebédelni szeretnél, és Gödöllőn sétálgatsz (vagy célirányosan mész a kiszemelt helyre, mint most én), akkor óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy milyen típusú étterem lehetne a megfelelő? Ma a Max Bisztróban jártunk. 

Cukorbeteg vagyok, kettes típusú, folyamatosan fogyózom, diétázom, immáron 20 éve. Gödöllőn ebédelni így nem igazán egyszerű. Volt eddig. Most itt a Pot Bár. De vajon jó hely? 

Talán valamikor márciusban jártam legelőször az alsóörsi strandon, persze csak a parton sétálgatni. Nyilván egy lélek sem járt arra, egy kicsit élettelen volt az egész. Ez a kép maradt meg még márciusról, amit aztán a nyár teljesen felforgatott.

A balatonboglári BB szüreti fesztiválra már pár éve visszatérő vendég vagyok, így a boglári Platán strandot, és az ott lévő büféket egész jól kiismertem. Idén nyáron szintén a szüreti fesztivál idején lent jártam, és egy új büfét fedeztem fel a büfésoron. Utolsó napunkat itt töltve próbáltuk ki, és rájöttünk, hogy az első napon kellett volna. 

Az örvényesi vízimalom az ország egyik legrégebbi malma, amely 1055 óta folyamatosan üzemel. A malom igen híres, hiszen rengeteg turista látogat el ide a mai napig. Az épület nagyon jó állapotban van, és tulajdonosa izgalommal vezeti körbe az ideérkezőket. Én is meglátogattam a híres malmot.