Lényeg a lényeg, itt nagyon finom. Tényleg. És ahogy körbenézek, látszik, hogy a hely megközelíthetőségéhez képest sokan vannak, ami pedig nem lehet véletlen. Főleg, hogy nem is hiszek bennük. 

Ami ellenben finoman szólva is furcsának nevezhető, hogy amikor kigondolom magamban, hogy most akkor már szeretnék fizetni, majd indulnék is, a pincérlány veszi a kabátját, és szőrén-szálán eltűnik. Látványosan kisétál a kávézó-beszélgető vendégek közül, és ennyi. Elgondolkodtató, hogy ez vajon itt megszokott, vagy valahol ül a sok ember közt egy tulajdonos, egy másik pincér, aki eddig inkognitóban volt, vagy valami hasonló. Ki nem mondott kérdésemre válaszként az egyik harmincas hölgy feláll, és egy vendéggel besiet a pult mögé, így mintegy megoldva a „rejtélyt”. Nála tudok végül én is fizetni, a sietősen távozó hölgyike pedig pont ekkor ér vissza. 

Ettől a kis közjátéktól eltekintve minden stimmel, a kávé nagyon jól sikerült, a hely hangulatos, és egy bevásárlóközponthoz képest kellően nyugalmas. Ha Óbudán jártok, mindenképpen próbáljátok ki!