Hamburgert készíteni annyira nem nehéz. Bár igen könnyen kaphatunk büfék körében pocsék hamburgert. A Balaton mellett lehet, sokan már unják a lángost, a hekket, ezért kínálnak a legtöbb büfében amerikai streetfoodot is. Balatonfüreden azonban van egy hely, ahol friss húspogácsából készülnek a hambik. Egyszer már jártunk itt, most újra teszteltük. 

A gödöllői Erzsébet-parkot közel száz féle örökzöld díszíti, amelyet még 1901-ben létesítettek Erzsébet királyné tiszteletére. A parkban lévő krími hársfákkal szegélyezett sétány a mai napig a helyiek egyik kedvenc sétálóhelye. 

Tihanyban rengeteg Csárdába futhatunk bele, de ahogy velünk is megesett nem mindegyikbe néztünk volna be szívesen. Ez a hely azonban valamiért megragadott minket első ránézésre, és nem is csalódtunk. Magyaros ízek, nagy adag ételek, minden, ami csak kellhet. 

Amennyire szép volt a XVIII-XIX. században, annyir néz ki rosszul most a Podmaniczky-kastély Aszódon! Az állami tulajdonban lévő kastély ma már omladozik, a közelébe se lehet menni, mert életveszélyes!

A sparhelt szóról nekem mindig a gyermekkorom jut eszembe, ahogyan a nagyszüleim mondogatták: „Vedd le a fazekat a sparheltről!”. A szó már magában felidézi az emberben a jó érzést, azt a régies érzést. A Sparhelt Bistro Balatonfüred egyik kedvenc helye, és nem csak a helyiek körében. Úgy gondoltuk itt az ideje kipróbálni. 

Hatvan városa igen nagy történelmi múltra tekint vissza, amelynek részleteit a Hatvany Lajos Múzeumban ismerhetünk meg. A múzeumban ezen kívül több állandó, és időszakos kiállítás helyet kapott, de többek között megismerhetjük a múzeum névadóját is. Meglátogattuk és felfedeztük a város történetét. 

Tihany, mint tudjuk vendéglátás terén azért nem a legolcsóbb hely. A csárdák többségében jól főznek, és jó adagot kaphatunk, azonban nem ezer forintos áron. Próbáltunk olyan helyet keresni, ahol körülbelül ilyen áron is lehet enni Tihanyban. Megtaláltuk. 

A Tagore sétányon lassan, de biztosan felfedezzük az összes büfét, és bisztrót. Voltak rossz élményeink, és jók is, de nemsokára kialakul a pontos kép, hogy melyik helyet érdemes választani. Most a Waikiki Bisztrót céloztuk meg, ami kicsit túlmutat már a büfén, de még nem hívnám étteremnek. 

A balatonkenesei templom barokk stílusa igazán lenyűgöző a település közepén. Tornya már messziről látható, így könnyen megtaláljuk. 

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.