Különleges étel, és ital kínálatával a Tűztorony kávézó egyedülálló jelenség, Gödöllő szívében. Az ételallergiásokra, és diétázókra is külön nagy figyelmet fordítanak, emellett csodás terasza várja az erre tévedőket. Nem találkozhatunk minden oszlopon hirdetéseivel, azonban így is könnyen rátalálhatunk, ha városnézés, vagy vásárolgatás közben megszomjazunk.

Kenesén járva tudtam, hogy találkozhatok itt népi hagyományokkal a Tájház keretében, ami már volt az Év Tájháza is 2011-ben. Az egykori népi lakóház tele van történelmi emlékekkel, tárgyakkal, amik a műemlékek kedvelőinek biztosan tetszeni fog. Engem is lenyűgözött. 

A Fricska tényleg igazi családias, meghitt hangulatot áraszt magából, ahogy megérkezik az ember. A patak mellett elhelyezett asztalok, fehér napernyőkkel, a kertben lévő hatalmas látványkonyha, ahol frissen készülnek az ételek. 

Vácon nagyon sok látnivaló vár mindenkire, már-már kevés is az egy nap arra, hogy megnézzünk mindent. Korábban írtam nektek a váci főtérről, most viszont arról a székesegyházról hoztam beszámolót, ami teljesen magával ragadott! 

A hétvégén megnéztük a Nemzeti Vágta időpontjával egybekötött Nemzetközi Street Food Fesztivált az Andrássy úton. Részben olyan, amire számítottunk, részben mégsem. De, hogy miért? 

Kívülről kellemes, fehéres-lilás színkombinációjával hívogató, és egyben nyugalmat árasztó a főváros rohanó életében. A Szent István körút megannyi étterme és szórakozóhelye közt kitűnik finomságával - már ami a külcsínt illeti; a többi viszont csak akkor derül ki, ha belép az ember…

Koncertek, kézműves bemutatók és kirakodóvásár, lángos és kürtőskalács, szénabálák, színes gyerek- és felnőtt programok, mezítláb a patak partján énekelő fiatalok, hideg fröccs és sátor-tenger… ezt adja nekünk az idén 28. alkalommal megrendezett Művészetek Völgye fesztivál. Idén is eljöttünk, hogy ha csak egy hétvégére is, de kiszakadhassunk a hétköznapok forgatagából!

Ha igazi, vérbeli olasz ízekre vágysz, esetleg ennél egy jó lasagne-t… akkor jó messzire kerüld el az Okay Italiat. Volt szerencsém kipróbálni az eredeti olaszt még Capri szigetén anno, ellenben azt kell mondjam: ennél még a Sparban vett, dobozos, félkész lasagne is finomabb.

Ilyen kiállítást is ritkán látni, azonban annál inkább érdekes, és megdobogtatja az ember szívét. Balatonalmádiban járva, egy útvonal táblán láttam csak meg Simon András táblaköveit, ahova végül el is mentem. 

Balatonfüreden járkálva rengeteg büfével találkozunk, és a Tagorén sétálgatva is nehezen dönti el az ember, melyik helyet válassza ebéd szempontjából. Vannak helyek, amelyek első ránézésre tetszenek, aztán csalódás lesz a vége. A Kelén grillterasz is elsőre jónak tűnt, így betértem. Lássuk mit tapasztaltunk.