Már a kilátásban gyönyörködtünk a Csókafészekből, amikor visszahívott a hotel, hogy majd lehet jönni, hamarosan ott van a főnök a hotelben. Ebéd után ismét megküzdött motorunk a badacsonyi hegy egyik legmagasabban fekvő útjával, és annak gödreivel, majd végre leparkolhattunk a hotel előtt. Vagyis parkolhattunk volna, ha lett volna parkoló. De nincs. Mindegy, a motort nem tudom a gödrökön hagyni, beálltam az egyetlen, pár négyzetméteres helyre, ami le volt betonozva, bár tábla hirdette, hogy ez nem parkoló. A hotel előtti részen még a bazaltköves úton is le van zárva boros hordókkal és virágokkal minden. Érthetetlen. Ahogyan az is, hogy a egy ilyen nívós szintű hotel hogyan nem foglalkozhat a saját online marketingével, és fizet inkább szállásfoglalási rendszereknek. Mivel megérkeztünkor az egyik tulajdonos, Balázs fogadott, neki is szegeztem a kérdést, miért nem foglalkoznak ezzel többet. A Booking mindent intéz, a foglalási, visszaigazolási rendszere is jó. 10 szoba miatt nem vettünk saját rendszert, egyszerűbb így. Létszik rajta, hogy nem alkalmazott, valóban vezető, manapság ilyen kedvesen, ilyen lelkesen nem dolgoznak Magyarországon a recepciósok. Kérésünkre cseréli a szobát. Az alsó szintre foglaltunk, onnan nem az igazi a kilátás, de az emeletről pazar. 

Kilátás a Villa Pátzay Borhotel teraszáról

Amiért a Villa Pátzay Borhotel nekem tetszett…

A 10-es szoba a legszélső, minden új, ilyen is lenne más, egy minimál stílusú épületben. Nem nagyon értem, miért engednek Badacsonyban ilyen tájidegen épületet, de belül minden nagyon szép. Az ablakok ugyan parányiak, erre a kilátásra én hatalmas, földig érő ablakokat tettem volna, hiszen hatalmas értéke a Villa Pátzay Borhotelnek, hogy a domb tetején épült. Magad alatt láthatod az egész nyugati medencét, szemben Fonyód és a kis dombocskák, a nagy víztükör, a rajta szaladó hajók meseszép látványt nyújtanak. A vonat, mely a parton szalad, olyan, mintha kis terepasztalt néznék. Szőlők és dombok mindenhol. A környéken sehol senki. A két szomszéd, a Laposa és a Thomay is több száz méterre vannak. Amit a szobákból hiányolok, azt az étkező és a terasz visszaadja. Hatalmas üvegfelületek, korlátlan kilátás. Vendéglátónk meghív bennünket egy lattéra, megint csak látszik, nem alkalmazott. Közben meséli, hogy lent, alattunk az a hatalmas épület a pincészet, ott készülnek a borok. A földszinten van egy „borospince” vagy inkább egy kóstoló terem, szépen berendezve saját boraikból. Kisebb esküvőket, csapatépítőket is tartanak. Amennyit a 10 szoba elbír. A cég vendéglátós tapasztalattal is szépen rendelkezik, hiszen a Budai várban üzemeltetnek egy szállodát. Kezdeti érzésemre Balázs rá is erősít. Idén még nyitva voltak télen, de most télen már bezárnak. Nem éri meg. Badacsony kihal. Most sincs más, csak mi és egy idősebb német házaspár. Igaz, a hotel nem olcsó, egy üveg borral kiegészítve 39.000 forintot mutat egy éjszakára kettőnknek a számla, de a minőséggel tényleg nincs gond. Sem a szobákkal, sem a reggelivel. Bőséges, minőségi, finom, minden van. Bár magam még nem voltam más badacsonyi szállodában, kollégáim teszteltek párat, sok jót még nem hallottam. Ha ennyit akarnék költeni egy hotelre, biztos ide jönnék megint. Kivéve, ha motorral jövök, mert úgy soha többet…