Aki Baján jár és édességet kíván, az általában betér az Eötvös Cukrászdába, ami a főtértől vezető egyik kellemes kis sétálóutcában található. Minden évszakban nagyon hangulatos errefelé!

Megérkezett a nyár, már-már túlságosan is, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a munkát egy napközben, keresünk egy strandot, majd este dolgozunk! Választásunk pedig Gyömrőre esett, tapasztalatainkat megosztjuk most veletek! 

Az Üvegtigris Büfét Balatonfüreden a Zátonyi Ferenc sétányon találhatjuk meg, amely a Tagore sétány folytatása. Pontosan itt sétálgatva éheztünk meg egy jó lángosra, hát kutatni kezdtünk, hol kaphatnánk. Érdekes, hogy a sétányon ez volt az egyetlen hely, ahol ki volt írva nagy betűkkel a Lángos szó. Így érkeztünk meg ehhez a kissé eldugott büféhez. 

Fönyvesen találjuk ezt a szép, hangulatos neoromán stílusú kápolnát, amely a település egyik jellegzetessége. A templom a település kezdete óta áll. 

Baján jártunk, és finom sütire vágytunk, úgyhogy el is kezdtük keresgélni a közeli cukrászdákat, sajnos vasárnap délután volt, így kicsit gondban voltunk, de végül rátaláltunk a Vadvirágra! 

A Salad Box franchise lánca biztosan sokaknak ismerős lehet. Budapesten és az ország több pontján is megtalálhatóak, köztük a legnagyobb bevásárlóközpontokban. Aki odafigyel az alakjára, annak a legjobb választás lesz, hiszen ezernyi féle salátát kínálnak a vendégek számára gyorsétteremként. Mitől vált ennyire sikeressé az üzletlánc? 

A Hunter Killer küldetés Gerard Butler legújabb filmje, amelynek premierje csak november 1-én érkezik a mozikba. Szerencsénk volt részt venni a premier előtti filmvetítésen, így elsőként mondhatjuk el a filmről készült kritikát. 

Balatonfüreden kanyarog a Tamás-hegyen az Aranyember útja, amely Jókai Mór regénye alapján kapta a nevét. Az útvonal nem túl hosszú, azonban megéri végigsétálni rajta, hiszen az érdekes információk mellett, végig remek kilátásban lehet részünk. 

Herendről hazafelé tartva ebédidő elmúltával már nagyon megéheztem, így a közelben kerestem éttermet. Sajnos a Bándon található nem volt épp nyitva, így Márkóra sodort a sors. Itt futottam bele a Márkói Csárdába, ahol meglepően sok vendég volt. 

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.