Sokakat meglephet, de Balatonfüreden templomromot is találhatunk. Füred látnivalóiból egyre többet fedezünk fel, és egyre jobban meglep minket is, milyen sokrétű a város. 

A Balaton-felvidék sok kilátója közül talán a Kossuth-kilátó az egyik legkülönlegesebb. Mivel ez a kilátó messzebb található a Balatontól, így sokkal szélesebb panoráma nyílik a szemünk elé. 

A Fricska tényleg igazi családias, meghitt hangulatot áraszt magából, ahogy megérkezik az ember. A patak mellett elhelyezett asztalok, fehér napernyőkkel, a kertben lévő hatalmas látványkonyha, ahol frissen készülnek az ételek. 

A főváros leghíresebb és legszimbolikusabb terén jártunk, amely a 19. század első évtizedében a honfoglalás ezeréves évfordulójának tiszteletéből épült. A tér egész történelmi múltunkat örökíti meg a legnagyobb magyar nevekkel. Utánajártunk pár érdekességnek a térrel kapcsoltban. 

A Bándon található Szent Anna-templomról, a falu kis méretéhez képest nem sokat tudni. Pedig ezekben a falvakban szájhagyomány útján mindenféle régi történetet hallunk általában. Sajnos a Szent Anna-templomról sem konkrét írásos, sem egyéb emlék nem maradt. 

A Csopaki strandon járva megkívántuk a lángost, így feltérképeztük a büfékínálatot. Az első, ami utunkba esett az a Hamika büfé volt. Bár láttuk, hogy nagy a sor, mégis beálltunk egy lángosért. Lehet talán pont emiatt. 

Nyilván ha az ember strandra megy vagy csomagol otthon magának szendvicseket és hatalmas hűtőtáskával érkezik, vagy nincs más, mint enni valahol egy igazi strandkaját. Szerintem a legtöbben inkább az utóbbi verzióba tartoznak, ahogyan persze én is. 

Tihany amúgy is elragadó hely szerintem a Balatonon, levendulamezőinek, történelmi múltjának, és persze magának az elhelyezkedésének köszönhetően egyaránt. Az apátságot nem nehéz észrevenni, és szerintem minden magyar hallott már, vagy látott róla valahol képet. Most felfedeztük belülről és közelebbről.         

A Deák téren található Starbucks-ba szinte beesik az ember, ha a metróból talál feljönni. Velem is így történt, minekutána nem is nagyon volt kérdéses, hogy bemenjek-e vagy sem. Nagy tömeg nem volt, így viszonylag hamar sorra kerültem, hogy egy röhejes összeget elköltve reggelihez jussak. És hogy megérte-e?

Hosszú út árán jutottam csak el a Horváth-kert Vendéglőbe Veszprémbe, hiszen előtte 4 másik helyet néztem ki magamnak ebédre. Azt hiszem utólag visszagondolva, ennek így kellett lennie, hogy idekeveredjek, és megkóstoljam az étterem kínálatát. Nézzük miért is mondom ezt.