Vászoly létezését már őskori, és középkori leletek is bizonyítják. A faluban több bővizű forrás is megtalálható volt már a régebbi időkben is. Máig legjelentősebb forrásuk azonban a Szent Jakab forrás, ahol kis tavat is duzzasztottak a helyiek. Ellátogattunk Vászolyra. 

A Balaton-felvidéken rengeteg kirándulóhellyel és tanösvénnyel találkozhatunk. Többek között érdemes megemlíteni a Koloska-völgyet is, amely Balatonarács északi végén helyezkedik el. A gyönyörű völgy rengeteg meglepetést tartogat magában. 

Balatonfüreden járkálva rengeteg büfével találkozunk, és a Tagorén sétálgatva is nehezen dönti el az ember, melyik helyet válassza ebéd szempontjából. Vannak helyek, amelyek első ránézésre tetszenek, aztán csalódás lesz a vége. A Kelén grillterasz is elsőre jónak tűnt, így betértem. Lássuk mit tapasztaltunk. 

A veszprémim Gulya-domb környékén nem csak kilátóval, tanösvénnyel, és a parkerdő szépségével találkozhatunk, hanem a domb lábánál a Laczkó forrással is. A forrásnál kellemesen felfrissülhetünk, de akár egy sütögetéshez is remek helyszín lehet. 

És igen, igen, igen. Óriási hurrá és igazi boldogság. Ez az az érzés, amit a sümegi Terazza Bistro Bar kapcsán éreztem badacsonyi kirándulásunk zárónapján. Egy igazi kincsre leltem úgy érzem, pedig már egyre nehezebb meglepni. Szerencsére sok olyan étterem nyílik kicsiny hazánkban, ahol elérhető áron jól megkomponált, esetenként igazi különlegességeket ehetünk. Ilyen gyöngyszemre azonban ritkán találunk, ahol a kulináris élvezet, elérhető áron, igazi mediterrán környezettel párosul.

Tihanyban rengeteg Csárdába futhatunk bele, de ahogy velünk is megesett nem mindegyikbe néztünk volna be szívesen. Ez a hely azonban valamiért megragadott minket első ránézésre, és nem is csalódtunk. Magyaros ízek, nagy adag ételek, minden, ami csak kellhet. 

A település tele van középkori műemlékkel, amelyek remek látnivalók a turisták számára. Az egyik legjelentősebb azonban a Boldogasszony templomrom Alsó-Dörgicsén. 

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.

Tágas külső és belső, ez az, ami elsőre szembetűnik az Anna Cafét illetően. Kellemes zene szól már korán reggel is, vendég ellenben nem sok van. Lehetne az oka a csípős reggel is, ez most még nem tudom, de bent talán majd kiderül. 

Elég furcsa helyen van, és akkor ezzel még nem mondtam semmit. Ha nem ismerném a környéket, nem hinném el, hogy itt lehet épkézláb kávézó vagy étterem, ugyanis egy kanyargós, parkolóban végződő kis utca egyik végében található, ahol egy autókereskedés és egy autószerelő műhely tőszomszédságában lehet rálelni a Tacubára.