Székesfehérvár fő jelképe, és történelmi magva a székesegyház alapjain van. A városban járva rengeteg látnivalóban lehet részünk, és utunk során sok történelmi emlék jön velünk szemben a belvárosban. A Szent István-székesegyház az egyik, amit semmiképp se hagyjunk ki. 

Ilyen kiállítást is ritkán látni, azonban annál inkább érdekes, és megdobogtatja az ember szívét. Balatonalmádiban járva, egy útvonal táblán láttam csak meg Simon András táblaköveit, ahova végül el is mentem. 

Először több mint húsz éve jártam itt, azóta sok minden változott kívül-belül, egy viszont változatlan maradt, az pedig nem más, mint a finom házi sütik és fagylaltok íze! 

Balatonfüreden járkálva rengeteg büfével találkozunk, és a Tagorén sétálgatva is nehezen dönti el az ember, melyik helyet válassza ebéd szempontjából. Vannak helyek, amelyek első ránézésre tetszenek, aztán csalódás lesz a vége. A Kelén grillterasz is elsőre jónak tűnt, így betértem. Lássuk mit tapasztaltunk. 

A Vígmolnár Csárda hagyományos magyaros ízek mellett igazi műalkotásokat kreál a legfrissebb alapanyagokból, és szezonális aktualitásoknak megfelelően. Csopak főutcáján igazán figyelemfelkeltő és hívogató a csárda, mi is már egy ideje kinéztük magunknak. 

A Péklány kézműves pékséget Balatonfüreden a Szent István téren találhatjuk meg. A pékség lényege, hogy minden terméküket tartósítószer mentesen készítenek el hagyományos receptek alapján. A pékség belső helyisége apró, de ilyenkor nyáron kint is leülhetünk, míg elfogyasztjuk a reggelinket. 

A Balaton-felvidéken rengeteg kirándulóhellyel és tanösvénnyel találkozhatunk. Többek között érdemes megemlíteni a Koloska-völgyet is, amely Balatonarács északi végén helyezkedik el. A gyönyörű völgy rengeteg meglepetést tartogat magában. 

Kívülről nem az a kávézó, ami csalogatna bárkit is; én sem tudnám megmondani, mi vonzott ide. Pont erre sétáltam, így ez megfelelő indoknak tűnt. Bementem hát, és nem csalódtam. Vagyis de: pozitívan.

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.

Az Édes Mackó nemrégiben nyílt meg a Fővárosi állatkert részeként, azonban az utcafrontról is kérhetünk finomságaikból. A Mackó a Vitéz Kürtős üzemeltetése alatt működik, így tudható, hogy minőségi kalácsokat fogunk kapni. De mitől más az Édes Mackó, mint a többi Vitéz Kürtős?