A múlt évben barátaimmal úgy gondoltuk, hogy beülünk a kocsiba, és elindulunk valahova, az úti cél a Balaton északi partja volt, de nem tisztáztuk le az elején, hova is megyünk pontosan. 

Balatonfüreden a Gyógy téren megtalálható Kossuth Lajos Forrás a város egyik nevezetessége. 1800-ban építették, ugyan már a feliratával ellentmondásos, mivel ott 1802-őt véltünk felfedezni. A Forrás közvetlenül az Állami Szívkórház mellett található meg. Ez a forrás elsőként nem Kossuth Lajos nevét viselte, hanem I. Ferenc József császár-királyét 1852-től egészen 1952-ig. Ezután nevezték át Kossuth Lajos Forrássá, hiszen a költő vetette fel a balatoni gőzhajózás szükségességét, illetve az ő nevéhez fűződik a füredi fürdőlevél. 

Először több mint húsz éve jártam itt, azóta sok minden változott kívül-belül, egy viszont változatlan maradt, az pedig nem más, mint a finom házi sütik és fagylaltok íze! 

Felsőörs apró településén találhatjuk meg ezt a román-kori gyönyörű kis templomot a falu közepén lévő Dózsa téren. Már többször elhaladtunk a templom mellett autóval, azonban úgy döntöttük ideje lenne megcsodálni kívülről-belülről. A templom kívülről nézve vörös kőből épült, kissé romos külsejű, azonban mégis valamiért máris elnyerte tetszésünket.

Erdélyi túránk egyik állomása volt a hazafelé tartó úton Parajd. Természetesen azért mentünk ide, hogy megnézzük a világhíres földalatti helyet, a Parajdi sóbányát! Nem bántuk meg a látogatást, olvassátok el élményeinket! 

A Dózsa György útról jobbra nyíló étterem valóban jó sárga, ez tény, ha viszont itt szeretne ebédelni valaki, pozitív, hogy 30 férőhelyes parkolója van, ahol biztosan akad hely. 

Angyalföld egyik jelképe a Béke téri Szent László-plébániatemplom, amely a kerület igen fontos része a mai napig. A templom a XIII. kerület központi helyén áll, körülötte parkkal, amely csak még inkább kiemelkedik környezetéből. A gyönyörű, egyben érdekes építményt belülről is megcsodáltuk. 

A csopaki Szent Miklós templomromot is útba ejtettük, amelyből már nem sok maradt az utókor számára. Pár írásos emlék alapján, és a romnál található tábla segítségével azonban megtudhatunk róla pár dolgot. 

A hely megtévesztő, hiszen egyben van, mégis külön. Mi most csak a Rétesház részt próbáltuk ki, így erről írnék. A házi rétest szerintem nincs olyan magyar ember, aki ne szeretné. A tésztából kifolyó töltelék, a meleg, laza rétes. Imádom. Nézzük csak a Tihanyi Rétesházban mint kaptunk. 

Van ez a sütiző, aminek a neve Sovány Vigasz. Mi jut először az ember eszébe róla? Biztos, hogy az édességmámor, és valamilyen turpisság van mögötte. A cukrászda valóban erről szól, hiszen csakis házilag készült mindenmentes süteményeket kapni náluk. Megnéztük hát, milyen vigaszra lelünk.