Újbuda egyik központi bevásárlókomplexumában 2 éve nyílt meg az I Love Kex Cukrászda, ahol igazán minőségi süteményeket kóstolhatunk. Nem csak hagyományos, de reform élelmiszerekkel is készülnek a betérő vendégek számára. 

Egy káprázatos helyen jártunk, a Föld szívcsakrájánál, Pilisben, ahol a legenda szerint, ha belehallgatsz a Ferenczy-sziklába, akkor hallhatod a Föld szívdobogását.

Épp Siófokon jártam, és szakadt az eső, szóval gondoltam bemegyek valahova, enni valami finomat.

A siófoki főtértől nem messze található Dinasztia Cukrászdára esett a választásom, mert a fagyijukról eddig is tudtam, hogy jó, de mást még nem ettem náluk. Eddig. Láttam, hogy ki van rakva az ország tortája plakát, gondoltam kipróbálom.

Amikor ebédelni szeretnél, és Gödöllőn sétálgatsz (vagy célirányosan mész a kiszemelt helyre, mint most én), akkor óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy milyen típusú étterem lehetne a megfelelő? Ma a Max Bisztróban jártunk. 

A Smarni a Gödöllői Királyi Kastély (vagy Grassalkovich-kastély) szomszédságában egy jó étterem. Vagyis annak tűnt első látásra. Meg még másodikra is. De aztán...

Néha elrugaszkodunk azért a Balaton partjától és a vidék szépségeit is keressük. Most Veszprém környékén járva akadtunk bele a Csatár-hegyi kilátóba, ahonnan élvezhetjük a környező erdők látványát. 

Valljuk be, sok választási lehetőségünk nincs, ha napi menüt kínáló éttermet keresünk Gödöllőn. Ha csak nem gyrost vagy hamburgert szeretnénk enni minden egyes nap, akkor a Coral jó választás lehet, de csak akkor, ha még időben tájékozódunk az aznapi kínálatról.

A büfék között kutatva a standon találtunk egy nagyon szimpatikus helyet, aminek azonban sajnos a nevét nem sikerült felfedeznünk. Mivel nincs sem kiírva, sem a Google Maps-en nem található, így én Tündér büfének hívnám leginkább. De miért ennek? 

Aki Óbudán él, esetleg a környéken lakik, és sokat jár erre, annak nem kell bemutatni a III. kerületet, hiszen olyan történelmi múltja van, amellyel úton-útfélen szembesülünk rohanó világunkban is. Így van ez az Amfiteátrummal is, hiszen a látványos katonai gyakorlótér ma is szerves része az óbudaiak életének.

A sparhelt szóról nekem mindig a gyermekkorom jut eszembe, ahogyan a nagyszüleim mondogatták: „Vedd le a fazekat a sparheltről!”. A szó már magában felidézi az emberben a jó érzést, azt a régies érzést. A Sparhelt Bistro Balatonfüred egyik kedvenc helye, és nem csak a helyiek körében. Úgy gondoltuk itt az ideje kipróbálni.