„Minden út Rómába vezet.”-tartja a mondás, nos most a miénk is oda vezetett. Napfény, színek, ízek, történelem és sok-sok kincs, ha csak öt dolgot kellene kiemelnünk az örök város pompájából a Colosseumon, Vatikánon, és Trevi-kúton túl. De nézzük is az élménybeszámolót, azaz, hogy miért érdemes nemcsak szeretni Rómát, hanem meg is látogatni!

Budapesten több vietnámi éttermet is találunk, ahol a fő fogás a pho leves. Nem mindegy azonban melyik éttermet választjuk, hiszen nem mindegyik helyen tartják az autentikus ízvilágot. A Hai Nam Pho Bistro az a hely, ahol biztosak lehetünk az eredeti ízvilágban. De miért? 

A legjobb strand, a legjobb étterem, a legszebb kilátás, vagy a legjobb programlehetőségek… Mindenki más és más szempont alapján dönt, ha a legjobb balatoni települést kell megneveznie. Valószínűleg a végén úgyis arra a helyre esik a választásunk, ahol a legszebb emlékeinket szereztük. Most a legszebb élmények ígéretével hoztuk el azt a balatoni települést, ami örökre elrabolta a szívünket.

Valljuk be, sok választási lehetőségünk nincs, ha napi menüt kínáló éttermet keresünk Gödöllőn. Ha csak nem gyrost vagy hamburgert szeretnénk enni minden egyes nap, akkor a Coral jó választás lehet, de csak akkor, ha még időben tájékozódunk az aznapi kínálatról.

Kinézetre szerintem itt kezdődik egy étterem. Sok helyen jártunk már, középszerű, megszokott vagy rosszabb kinézetű helyeken, de a Cocco-Mio étterem magasan übereli az átlag vendéglátóegységek kinézetét!

Aki Fehérvárra érkezik, annak kötelező egyszer legalábbis végigsétálnia a belvárosi Fő utcán. A sétáló utca gyönyörű, és hangulatos nevezetességei mellett olyan érzést kelt, mintha valamelyik olasz városkában sétálnánk. 

Ritka manapság az olyan büfé, ahol ételallergiások számára is kaphatóak ételek. Egy büfé lényege pont a jó kis szénhidrátos strandkaja, amely egészségtelen, és tuti hízni fogsz tőle. Nos, Balatonalmádiban a Wesselényi strandon találtunk olyan helyet, ahol figyelnek legalább az ételérzékenyekre. 

Csak néhány romantikus napra vágytunk kettesben az év eleji hajrá után. Olyan helyre akartunk menni, ahol 1) ki sem kell mozdulnunk a hotelből, 2) ahol még nem jártunk. Mindkettő összejött. Az ajkai Kristály Hotelben töltöttünk 3 romantikus napot, és minden pillanatát imádtuk.

Talán valamikor márciusban jártam legelőször az alsóörsi strandon, persze csak a parton sétálgatni. Nyilván egy lélek sem járt arra, egy kicsit élettelen volt az egész. Ez a kép maradt meg még márciusról, amit aztán a nyár teljesen felforgatott.

A büfék között kutatva a standon találtunk egy nagyon szimpatikus helyet, aminek azonban sajnos a nevét nem sikerült felfedeznünk. Mivel nincs sem kiírva, sem a Google Maps-en nem található, így én Tündér büfének hívnám leginkább. De miért ennek?