„Minden út Rómába vezet.”-tartja a mondás, nos most a miénk is oda vezetett. Napfény, színek, ízek, történelem és sok-sok kincs, ha csak öt dolgot kellene kiemelnünk az örök város pompájából a Colosseumon, Vatikánon, és Trevi-kúton túl. De nézzük is az élménybeszámolót, azaz, hogy miért érdemes nemcsak szeretni Rómát, hanem meg is látogatni!

Balatonalmádi, azaz Vörösberény legősibb, és legemblematikusabb építményénél jártunk. Az erődtemplom különleges, mivel több vallási kézben is volt, emiatt történelme igen bonyolult. 

Az örvényesi malom mellett található híd, már az 1800-as évek közepén épült, és még ma is egyben van. A híd meglepő módon még egyben van, pedig igencsak ki volt téve az évek alatt a nagy forgalom viszontagságainak. 

Tihany bővelkedik éttermek, és fagylaltozók terén. Sokadik látogatásom során sem volt könnyű eldönteni, hova üljek be éppen. A legtöbb hely tényleg nagyon jó, és Tihanyban ettem életem legjobb fagyiját is. A levendula a település egyik jelképe, és szinte mindent eköré építenek a vendéglátásban. Levendulás sör, levendulás kávé, fagyi, minden levendulás… A legutóbbi látogatásom során a Levendula kávézóba tértem be, amivel már szemezgettem. 

A település tele van középkori műemlékkel, amelyek remek látnivalók a turisták számára. Az egyik legjelentősebb azonban a Boldogasszony templomrom Alsó-Dörgicsén. 

A székesfehérvári Fő utca a város leghosszabb sétálóutcája és ez a fő turisztikai célpontja. Ahol rengeteg üzlet található, és több barokk-kori épület. Az utcát 2008-2013-ban teljesen felújították.

Ezen a sétáló utcán található a Perte Bistro, ami kinézetével kitűnik a többi közül. Az épület eredeti vonalait nem tartották meg az alsó szinten, hiszen a padlótól a plafonig ablakot építettek a falak helyére. Ez egy modern hatást ad az egésznek. Így kivűlről is egy minőségi kávézónak néz ki, és azt sugallja, hogy ide érdemes betérni.

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.

A Tihanyi Bencés Apátság nem véletlenül hazánk egyik leglátogatottabb turistalátványossága, a település és a Bencés Apátság környéke az év minden szakában gyönyörű, hihetetlen kilátás tárul elénk a Balatonra, de még a füredi Tagore sétányról is érdemes megcsodálni. Kora tavasszal teljesen más szemszögből, csak néhány szállingozó turista jelenlétében fedezhetjük fel a környéket. 

Sok ember tolong bent és a pultnál is, igazi tömeg. Teljesen pozitív lenne ez a nagy érdeklődés, ha nem egymás mellé nyomorított asztalok közt kellene helyet keresgélni az amúgy is elég szűkös beltérben. De persze ne legyen elégedetlen az ember lánya, hátha most jobb élmény lesz a Guru, mint négy éve volt…

Egy káprázatos helyen jártunk, a Föld szívcsakrájánál, Pilisben, ahol a legenda szerint, ha belehallgatsz a Ferenczy-sziklába, akkor hallhatod a Föld szívdobogását.