Paloznakot Csopak és Lovas között találjuk meg Balatonfüred közelében. Az aprócska falu magában is lenyűgöző. Többen azonban lehet, hogy csak a Sárfránykert Vendéglő miatt hallottak csak róla. A falu csodálatos, és nem szabad elhanyagolni az ottani látnivalókat.
Amennyire szép volt a XVIII-XIX. században, annyir néz ki rosszul most a Podmaniczky-kastély Aszódon! Az állami tulajdonban lévő kastély ma már omladozik, a közelébe se lehet menni, mert életveszélyes!
A veszprémi Mosoly Cukrászda, valóban a nevéből adódóan is, tényleg mosolyra készteti az embert. Ez a pici cukrászda az egészséges életmód követőinek, és az ételérzékenyeknek készült házi süteményeivel. Mi is szerettük volna kipróbálni, így édességvágyunkat ide mentünk el csillapítani.
A Fruitisimo még csak 2 éve jelent meg Magyarországon, de egyre ismertebb. Jelenleg csak Budapesten található meg 3 bevásárlóközpontban. A hely fő kínálata a frissítő smootie-k, amelyek megannyi fantázianévvel láttak el. Találhatunk külön gyümölcsös verziót, de zöldségeset, illetve Fresh&Fit kínálatot is, amelyet a „még egészségesebb életért” szlogennel ajánlják. Most a Westendben lévő kis koktélbárt próbáltam ki.
Badacsonyba nem csak a borok miatt érdemes ellátogatnunk, hanem a kellemes kirándulás miatt is. A hegyen a Kisfaludy kilátó felé, vagy éppen le a hegyről, biztosan többen szívesen megpihennének. Találtunk egy aranyos helyet, ahol finom kávét, bort, és szép kilátást is kapunk.
A veszprémi lakótelep közepén találhatjuk meg a Koko Cukrászdát, amely megtöri a panelrengeteg látványát. A cukrászda igényes kialakítása és kinézete becsalogatja az embert, azonban a választékot is feltérképeztük.
Balatonakarattya és Balatonkenese a déli part felé közeledve az utolsó két olyan település, ahonnan még igazán gyönyörű kilátásban lehet részünk. Itt a hatalmas löszfalról nyílik egy utca, vagyis a Kisfaludy-kilátó, ahonnan csodálhatjuk a Balaton szépségét.
Igen, vannak helyek, amelyekre ránéz az ember, és úgy érzi ez tuti jó lesz. Igényes, modern környezet, kellemes hangulat. A Bliss Bistrot is ez jellemzi első ránézésre, azonban nem minden a külcsín.
Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.
Herendről hazafelé tartva ebédidő elmúltával már nagyon megéheztem, így a közelben kerestem éttermet. Sajnos a Bándon található nem volt épp nyitva, így Márkóra sodort a sors. Itt futottam bele a Márkói Csárdába, ahol meglepően sok vendég volt.