Édesapán nem híve a fine diningnak. Szeret jókat enni, egy fogással jól lakni. Sok jó helyre vittem már, Budapesten és a Balatonnál is, de mindig kesereg, ha kicsik az adagok. Nos, a Halászkertben ezzel sem volt gondja. Sem a régi sem az új tulajdonos nem híve az adagok csökkentésének. Itt tényleg jól lehet lakni, akár egy vastagabb levessel (halászlé, gulyás) is.

Étkezés a Halászkert teraszán. Napsütésben a kendő, kalap is elkel néha, de nem bánjuk, a szabadság érzése felemelő! 

Ugyanakkor ez nem megy az íz rovására. Az állandó ajánlatban nagyon jó tradicionális ételek vannak, a séf ajánlat pedig mindig különlegességekkel szolgál. Nagyon finom a lazac, a harcsa túrós csuszával pedig igazán jól komponált, hagyományos ízvilágú, de nem zsíros, nem túlzottan nehéz étel. Italokból nagy a választék, még ananász fröccsöt is kaphatsz, pedig ananászlé kevés helyen van. 

Említettem az előbb a tulajdonos váltást. A Halászkertből Horváth Csaba csinált megkerülhetetlen éttermet. Az ÁFÉSS tulajdonában lévő épületet folyamatosan fejlesztette, szépítgette, mígnem egészségi állapota miatt visszavonulni kényszerült élete művétől. Idén Weinhardt Csaba vette át tőle az étterem vezetését. Nagyon féltünk tőle, hogy átalakítja az étterem profilját, de mindent megtartott, ami jó volt a Halászkertben, így a pincéreket és az étlapot is. Bár a Vizes VB miatt az egész Zákonyi sétány egy csatatér, a Halászkert ezen a csatatéren egy nyugodt, csendes, árnyékos hely. 

Miért gondoltam azt májusban, hogy nem megyek mégsem a Halászkertbe egy jó darabig? Hogyan sikerült a tulajdonosnak a vevői igényeket követve mégis megygyőznie? A következő oldalon elmesélem! Lapozz!