A Kármelita templom a város negyedik legnagyobb temploma, amelynek harangtornya 61 méter magas. A templom kívülről nem olyan feltűnő, azonban belül annál gazdagabb barokk belsőt rejt magában. Érdemes meglátogatnunk. 

Állatkertek és vadasparkok terén egyelőre nem bővelkedek élményekből, de ezt a kört is egyre inkább szélesítem. Eddig csak a budapesti és a veszprémi állatkerthez volt szerencsém, illetve a veresegyházi medveotthonhoz. Most a miskolci vadasparkba is eljutottam, ahol újabb élményekkel gazdagodtam. 

Nyáron meglehetősen sokszor jártam Tihanyban, főleg a révnél, mivel mindig a déli partról jöttem át. Így tehát elég sokszor elmehettem a kis kávézó mellet, ami nem más, mint a Kompra Café. Egyszer ettem is itt egy fagyit, az kifejezetten jó volt, majd rohantam is tovább. Emiatt nem nagyon tudtam szemügyre venni a helyet.

Mintha tényleg a nagyihoz vagy a dédihez érkeztünk volna egy kis nassolásra, olyan volt ez a cukrászda. Nem csak a hely jelleme miatt, hanem a sütemények íze miatt is!

Sőt, házi, cukormentes bodzás limonádét is, illetve kézműves sört, és fekete fagyit. De nem fogod könnyen megtalálni, pedig megéri a keresés. Csopak új kis büféje a Csopajó megér egy kitérőt.

Várpalotán jártunk, ahol megtekintettük a sok-sok ostromot megélt Thury-várat, majd a Trianon Múzeumot. Mondanom sem kell, hogy minden fájt, amit itt láttunk…

Ma már szinte mindenkinek van egy ismerőse, aki imádja a Café Freit. Nem véletlen, hiszen a kávézó különlegessége a termékválasztékban rejlik, amely betekintést enged a világ számos kávé hagyományába. Most Gödöllőn látogattuk meg a Café Freit, lássuk tapasztalatainkat!

Bár a Balaton északi partján, a dimbes-dombos vidéken rengeteg kilátó található, a keleti parton is érdemes körbenéznünk. Ahogyan haladunk délre a táj egyre jobban kiegyenlítődik síkká. Balatonkenesén viszont még csodás kilátásban lehet részünk. 

Nemrég nyitotta meg apró, de annál jelentőségteljesebb kapuit a Gulyásbombázó Gödöllő központjában, a Petőfi téren. A vendégek imádják, és nem is ok nélkül, igazi különlegesség a magyar street food háza táján.

A rétesről mindig nagymamám jut eszembe, amikor együtt próbáltunk házi készítésű rétest csinálni, lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el a tészta. Nem egyszerű feladat, de a végeredmény mindent megér. A mai vendéglátásban ezek a hagyományos receptek talán mostanában kezdik újkorukat élni. Egy kis nosztalgiázásra tértem be Árpi Bácsi Házi rétesezőjébe.