Velence mellett a Bence-hegyen 2018. tavaszán adták át az új kilátót a nagyközönség számára. Az építmény 20 méter magas, és érdekes beton virágformára emlékeztet. A kilátó története ennél egyébként jóval régebbre nyúlik vissza, mégis idén került sor az újjáépítésre. 

Füred is mint tudjuk telis-tele van büfékkel. Az Eszterházy strandon járva délután környékén már megéheztünk így a büfésoron kezdtünk el körbenézni. A strandon lévő büféket egyébként a Tagore sétányról is ugyanúgy elérjük, tehát nem muszáj strandbelépőt fizetni, ha kipróbálnád valamelyiket. Nos, mivel mindenképp a barátnőim lángost szerettek volna enni, én pedig vágytam már egy jó palacsintára, csak a hagyományos büfé jöhetett szóba. Így keveredtünk a Törp Büféhez. 

A sparhelt szóról nekem mindig a gyermekkorom jut eszembe, ahogyan a nagyszüleim mondogatták: „Vedd le a fazekat a sparheltről!”. A szó már magában felidézi az emberben a jó érzést, azt a régies érzést. A Sparhelt Bistro Balatonfüred egyik kedvenc helye, és nem csak a helyiek körében. Úgy gondoltuk itt az ideje kipróbálni. 

A település tele van középkori műemlékkel, amelyek remek látnivalók a turisták számára. Az egyik legjelentősebb azonban a Boldogasszony templomrom Alsó-Dörgicsén. 

Ahogy közeledik a 2025-ös nyár, a Balaton újra életre kel, és várja azokat, akik felejthetetlen élményekre vágynak. De miért válaszd pont ezt a magyar tengerpartot idén? Mert a Balaton már nemcsak a lángos, a hűsítő fröccs és a romantikus naplementék otthona – 2025-ben valóságos élményparadicsommá vált, ahol minden korosztály talál valami különlegeset.
 

Ne számíts fine diningra, és ne számíts túlspilázott ételekre se! Ez az étkezde felébreszti benned a múltat, minden retrót, a berendezés, az edények, az ételek, minden, de pont ezért szeretik olyan sokan! 

A Balatonalmádin található Loyolai Szent Ignác templom több, 200 éves. A templom 1779-ben szentelték fel a vörösberényi római katolikus templom a kolostoregyüttessel, amely a környék egyik legszebb építészeti emléke. Érdemes ellátogatnunk ide, hiszen csodás építészeti alkotás. 

Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.

A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot. 

A rétesről mindig nagymamám jut eszembe, amikor együtt próbáltunk házi készítésű rétest csinálni, lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el a tészta. Nem egyszerű feladat, de a végeredmény mindent megér. A mai vendéglátásban ezek a hagyományos receptek talán mostanában kezdik újkorukat élni. Egy kis nosztalgiázásra tértem be Árpi Bácsi Házi rétesezőjébe.