Sajkod egy Tihany melletti apró település, ahol megtalálhatjuk az Őrtorony kilátót. Az Apáti-hegy legmagasabb pontján gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, Tihanyra, és a környező településekre is. Az út kissé rögös felfelé, de hidd el megéri!

Hosszú út árán jutottam csak el a Horváth-kert Vendéglőbe Veszprémbe, hiszen előtte 4 másik helyet néztem ki magamnak ebédre. Azt hiszem utólag visszagondolva, ennek így kellett lennie, hogy idekeveredjek, és megkóstoljam az étterem kínálatát. Nézzük miért is mondom ezt. 

Előfordul, hogy néha gyorsétterem áldozataivá válunk mi is. Ilyenkor azért törekszünk az olyan helyeket felkutatni, amely más, mint egy Mc Dondal’s, vagy egy KFC. Persze, ezek egyaránt becsúsznak néha, de arról minek írnánk. A legutóbbi alkalommal a Pólus Centerben járva próbáltuk ki a Budapest BBQ Bárt, ahol friss husikat kaphatunk. 

Talán valamikor márciusban jártam legelőször az alsóörsi strandon, persze csak a parton sétálgatni. Nyilván egy lélek sem járt arra, egy kicsit élettelen volt az egész. Ez a kép maradt meg még márciusról, amit aztán a nyár teljesen felforgatott.

Kinézetre szerintem itt kezdődik egy étterem. Sok helyen jártunk már, középszerű, megszokott vagy rosszabb kinézetű helyeken, de a Cocco-Mio étterem magasan übereli az átlag vendéglátóegységek kinézetét!

Nyáron meglehetősen sokszor jártam Tihanyban, főleg a révnél, mivel mindig a déli partról jöttem át. Így tehát elég sokszor elmehettem a kis kávézó mellet, ami nem más, mint a Kompra Café. Egyszer ettem is itt egy fagyit, az kifejezetten jó volt, majd rohantam is tovább. Emiatt nem nagyon tudtam szemügyre venni a helyet.

A cím már sok mindent sejtet, hogy jó élményben volt részünk a Wesselényi strandon. Olyannyira, hogy másnap is idejöttünk strandolni. A strand tényleg megéri a pénzért, és máris mondjuk miért. 

Erdélyi túránk egyik állomása volt a hazafelé tartó úton Parajd. Természetesen azért mentünk ide, hogy megnézzük a világhíres földalatti helyet, a Parajdi sóbányát! Nem bántuk meg a látogatást, olvassátok el élményeinket! 

A Tagore sétányon lassan, de biztosan felfedezzük az összes büfét, és bisztrót. Voltak rossz élményeink, és jók is, de nemsokára kialakul a pontos kép, hogy melyik helyet érdemes választani. Most a Waikiki Bisztrót céloztuk meg, ami kicsit túlmutat már a büfén, de még nem hívnám étteremnek. 

Cukorbeteg vagyok, kettes típusú, folyamatosan fogyózom, diétázom, immáron 20 éve. Gödöllőn ebédelni így nem igazán egyszerű. Volt eddig. Most itt a Pot Bár. De vajon jó hely?