Könnyedén rá lehet találni, de sajnos szinte sosincs nyitva, a Magyarok Nagyasszonya Templomnál jártunk, ami a Rezső téren kapott helyet.

Kincsem 1875-1880 között volt a gödi istálló lakója, ami alatt 54 versenyen indult, és mindig győzött. Elvarázsolt minket ez a világhírű paripa látványa még így is, szobor formájában!

Kenesén járva tudtam, hogy találkozhatok itt népi hagyományokkal a Tájház keretében, ami már volt az Év Tájháza is 2011-ben. Az egykori népi lakóház tele van történelmi emlékekkel, tárgyakkal, amik a műemlékek kedvelőinek biztosan tetszeni fog. Engem is lenyűgözött. 

Csopak főleg borairól, és malmairól híres, azonban elvétve találunk még más látnivalókat is. Köztük fellelhetjük István és Gizella kútját, amely a magyar király és felesége tiszteletére épült. 

Balatonfüreden járva nagyon megkívántunk egy sütit, viszont szerettünk volna mindenképp cukormenteset enni. A sétányon és a parton végigsétálva egy helyet sem találtunk, ahol hasonlót kaphatnánk. Az internetet felkutatva szomorúan konstatáltuk, hogy bizony szerda este fél 7-kor júniusi főszezonban nincsen számunkra megfelelő cukrászda a környéken, kivéve a Bergmann Cukrászdát. Kocsiba pattanva gyorsan elindultunk a kiszemelt cél felé, hiszen az adatok alapján ez a hely is csak 7 óráig tart nyitva. 

Van az úgy, hogy az ember meghallva egy szót vagy kifejezést azonnal asszociál valamire. Képesek vagyunk egy teljes történettel felruházni azt addigi tapasztalataink, vagy szabadon engedett fantáziánk szüleményeként.

Nemrég nyitotta meg apró, de annál jelentőségteljesebb kapuit a Gulyásbombázó Gödöllő központjában, a Petőfi téren. A vendégek imádják, és nem is ok nélkül, igazi különlegesség a magyar street food háza táján.

A gödöllői Sulyán Cukrászda több, mint 20 éve várja vendégeit a város központjában. A cukrászdára gyermekkorom óta emlékszem, talán életem első krémesét is itt ettem. Azóta sok év telt el, a kínálat változott, ahogy a cukrászda is. Rég jártam már a Sulyánban, így nosztalgikus volt visszatérni. Megnéztem mai szemmel, mi maradt a régi időkből. 

Ha igazi, vérbeli olasz ízekre vágysz, esetleg ennél egy jó lasagne-t… akkor jó messzire kerüld el az Okay Italiat. Volt szerencsém kipróbálni az eredeti olaszt még Capri szigetén anno, ellenben azt kell mondjam: ennél még a Sparban vett, dobozos, félkész lasagne is finomabb.

Az örvényesi malom mellett található híd, már az 1800-as évek közepén épült, és még ma is egyben van. A híd meglepő módon még egyben van, pedig igencsak ki volt téve az évek alatt a nagy forgalom viszontagságainak.