Az étlap tulajdonképp nyomtatott papírokból áll egy fatáblán, amely így könnyedén változtatható bármikor. A választékot megnézve először igen csak elakadt a szavam. 3 féle előétel, 2 féle leves, 9 féle főétel, és 2 féle desszert. Ezek között szerintem egyik ételkombinációval sem találkoztam ezelőtt, és fogalmam sem volt mire számíthatok. Csupa ételkülönlegesség a főételek között: Pisztráng, sült céklasaláta; Harcsafilé, tárkonyos nyári káposzta; Báránysült, humusz, marinált gomba, Marhapofa, kecsketúrós specli. Nem tanultam soha gasztronómiát, így volt egy-két dolog, amit szinte elképzelni sem tudtam, hogyan készülhet. Mivel mindenképp valami könnyűre vágytam, maradtam a halas ételeknél. A cékla nem a barátom, így kizárásos alapon maradt a Harcsa filé, tárkonyos nyári káposztával. Megmondom őszintén, ezt sem tudtam elképzelni a káposztát milyen formában rakják majd a tányéromra. Merészen bevállaltam hát ezt az étel nem is túl olcsón, 3890 Forintos áron. Az ételem mellé egy frissítő bodzás-mentás limót kértem, amit kimondhatok, hogy a rengeteg limonádéval a hátam mögött, ez volt az eddigi legfinomabb a nyári próbálkozások között. 

Ételrendelésem leadva, már bentről hallottam is a séf kiabálását, hogy „Jöhet az a harcsa filé!”. Ebből máris tudtam, hogy a rendelésem sínen van. Az ételemre várva kicsit feltérképeztem a hely belső terét, amely szintén hozza a színes, bohém, kissé vintage stílust. Próbálják megőrizni a gasztropub jelleget, azonban nekem valamiért kinézetre is közelebb áll az étteremhez. Hangulatos, ahogyan a székekkel, és asztalokkal játszanak, mind színben, mind formákban. Ettől lesz bohém jellege. Bent vettem észre, hogy mennyi ember dolgozik az étteremben. A konyhában négyen, a pultban ketten, és vagy 3-4 pincért láttam rohangálni fel-alá, holott vendég rajtam kívül tényleg nem volt. Az ételem szinte pár percen belül elkészült, amit alig vártam, hogy láthassam, és megkóstolhassam.