Szamos, Országház, Kossuth tér

Két pult, megannyi pék- és cukrászsütemény, melyek közül választani lehet, és ugyanilyen a felhozatal kávékat és egyéb italokat illetően is. A sorra kerülés és a kiszolgálás kissé bajos, de ezt tudjuk be a tömegnek. Látványra minden meseszerű, látszik, hogy nem egy mezei cukrászdában vagyunk. Az asztalok és székek tisztasága itt újdonságként hat, hisz nem egy olyan helyen voltam már, ahol bizony ragadt a le nem törölt akármitől a pult, vagy ahol a szemét senkit sem zavart a földön. Itt ilyen nincs.

Van helyette sok külföldi, de mégsem olyan rettentő mennyiségű, mint ami mondjuk az embert arcul csapja a Deák téren vagy a Váci utcában. Ott az a fura, ha magyarul szólsz a pincérekhez, itt viszont azt mondhatom, olyan fele-fele az arány. 

Az Esterházy-szelet és a forró csoki hamar a tálcámra kerül, így már csak helyet kell vadászni valahol a ablak mellett, hogy a kilátás azért meglegyen a Parlamentre. Még mindig 20 fokos október van, igen, még mindig a legtöbb ember pólóban vagy maximum egy vékonyabb pulcsiban flangál kint. Mindezek konstatálása után végre megkóstolom a sütit, és nem is csalódom: talán az egyik legjobb Esterházy, amit eddig ettem. És most - csak hogy ellentételezhessem ezt - jön a feketeleves, vagyis a forró csoki. 

Keserű. 
Nem kicsit, nagyon.