A Csopaki strandon a büférengeteg között, és a palacsinták tömkelegében egy fagyizóra is bukkanhatunk. Méghozzá nem is akármilyen fagyizóra, a Bagamérire, ahol kézműves fagylaltot kínálnak. A Bagaméri ismerős lehet Balatonfüredről. A név jól sejteti, azonos az ottani minőséggel. 

Lillafüred gyönyörű település a Bükk-ben, ahol már évtizedek óta foglalkoznak pisztrángtenyésztéssel. A Garadna-völgy ad otthon a máig működő telepnek, ahol életed legfrissebb halát fogod enni a telepen lévő halsütödében. Ezt garantálom. 

Van az úgy, hogy az ember meghallva egy szót vagy kifejezést azonnal asszociál valamire. Képesek vagyunk egy teljes történettel felruházni azt addigi tapasztalataink, vagy szabadon engedett fantáziánk szüleményeként.

Siófokon járva a fiatalok többségének főleg a parti sétány jut eszébe, és főleg emiatt is látogatnak el a városba. A városban azonban a siófoki víztornyot nem érdemes kihagyni, hiszen gyönyörű látvány nyílik a tetejéről a Balatonra, és az egész településre. Tökéletes kikapcsolódás lehet annak, aki csak a látvány miatt megy, és annak is, aki elfogyasztana a víztorony tetején egy italt. 

Csodás környezet, minőségi ételek, figyelmes és udvarias felszolgálás, ez az, ami A Kert bisztrót jellemzi. Ugyanakkor ezekhez a jelzőkhöz társul a laza stílus is, mert az ember ide belépve mégse érzi magát feszélyezve, pedig az étterem valóban minőségi minden téren. 

Ilyen kiállítást is ritkán látni, azonban annál inkább érdekes, és megdobogtatja az ember szívét. Balatonalmádiban járva, egy útvonal táblán láttam csak meg Simon András táblaköveit, ahova végül el is mentem. 

Nem feltétlenül csak azért és csak akkot lehet templomba menni időnként, mert annyira vallásosak vagyunk, hanem azért is, hogy néha egy kis megnyugvást hozzon az ember életébe ez a pár perc külünleges csend és nyugalom, ami innen árad – vallástól és nézettől teljesen függetlenül. 

Van ez a sütiző, aminek a neve Sovány Vigasz. Mi jut először az ember eszébe róla? Biztos, hogy az édességmámor, és valamilyen turpisság van mögötte. A cukrászda valóban erről szól, hiszen csakis házilag készült mindenmentes süteményeket kapni náluk. Megnéztük hát, milyen vigaszra lelünk. 

A rétesről mindig nagymamám jut eszembe, amikor együtt próbáltunk házi készítésű rétest csinálni, lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el a tészta. Nem egyszerű feladat, de a végeredmény mindent megér. A mai vendéglátásban ezek a hagyományos receptek talán mostanában kezdik újkorukat élni. Egy kis nosztalgiázásra tértem be Árpi Bácsi Házi rétesezőjébe. 

Isaszegen éltem le eddigi életem felét, nagyon szerettem és szeretem is ezt a települést, ami nem olyan régen megkapta a város címet is. A későbbiekben több helyet is be fogok mutatni nektek, a sort a Szobor-heggyel kezdem!