Ma már szinte mindenkinek van egy ismerőse, aki imádja a Café Freit. Nem véletlen, hiszen a kávézó különlegessége a termékválasztékban rejlik, amely betekintést enged a világ számos kávé hagyományába. Most Gödöllőn látogattuk meg a Café Freit, lássuk tapasztalatainkat!

Ki ne hallott volna már a tihanyi Visszhangról. Már gyermekként tudtuk, hogy a Balatonnál van egy ilyen hely, ahol, ha elkiáltjuk magunkat, akkor hangunkat visszahalljuk. Megnéztük mai formájában is a Visszhang dombot, hogy működik-e még a jelenség. 

Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.

„Minden út Rómába vezet.”-tartja a mondás, nos most a miénk is oda vezetett. Napfény, színek, ízek, történelem és sok-sok kincs, ha csak öt dolgot kellene kiemelnünk az örök város pompájából a Colosseumon, Vatikánon, és Trevi-kúton túl. De nézzük is az élménybeszámolót, azaz, hogy miért érdemes nemcsak szeretni Rómát, hanem meg is látogatni!

Sok nagyon jó étterem van a Balaton körül, melyek közül mi is sokat kipróbáltunk. A Tihanyi Lepke Étteremben jártunk és elmeséljük őszinte tapasztalatunkat róla. 

Balatonalmádiban sok szép templommal találkozhatunk, többek között a Szent Imre templommal is. A templomhoz hozzátartozik a Szent Jobb kápolna, amely a budai várból áthozott mozaikjairól híres. 

Igen, a Publikum Veszprémben egy pincében található meg, azonban senki se ijedjen meg. Jól kialakított kis étterem ez a Publikum, aminek neve is játékos. De nézzük milyen élmény volt. 

Kívülről nem az a kávézó, ami csalogatna bárkit is; én sem tudnám megmondani, mi vonzott ide. Pont erre sétáltam, így ez megfelelő indoknak tűnt. Bementem hát, és nem csalódtam. Vagyis de: pozitívan.

A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot. 

Nem drága, házias ízű ételek, nagy adagok, piros kockás terítő, háziasszonyok szolgálnak ki, retro kinézet. Ez mind jellemző a gödöllői Erikajáldára, ami valóban egy kajálda!