A büfék között kutatva a standon találtunk egy nagyon szimpatikus helyet, aminek azonban sajnos a nevét nem sikerült felfedeznünk. Mivel nincs sem kiírva, sem a Google Maps-en nem található, így én Tündér büfének hívnám leginkább. De miért ennek? 

A főváros leghíresebb és legszimbolikusabb terén jártunk, amely a 19. század első évtizedében a honfoglalás ezeréves évfordulójának tiszteletéből épült. A tér egész történelmi múltunkat örökíti meg a legnagyobb magyar nevekkel. Utánajártunk pár érdekességnek a térrel kapcsoltban. 

Veresegyháza Gödöllő vonzáskörzetében található meg, és a város egyre jobban kiépül. Veres otthont ad a hetente kétszer kitelepült veresi piacnak és egyre több szuper vendéglátóhelynek. A Joan Kávéháza az a hely, ahova érdemes elmennünk a környező városokból. Hogy miért? 

Ha igazi, vérbeli olasz ízekre vágysz, esetleg ennél egy jó lasagne-t… akkor jó messzire kerüld el az Okay Italiat. Volt szerencsém kipróbálni az eredeti olaszt még Capri szigetén anno, ellenben azt kell mondjam: ennél még a Sparban vett, dobozos, félkész lasagne is finomabb.

Talán valamikor márciusban jártam legelőször az alsóörsi strandon, persze csak a parton sétálgatni. Nyilván egy lélek sem járt arra, egy kicsit élettelen volt az egész. Ez a kép maradt meg még márciusról, amit aztán a nyár teljesen felforgatott.

Sok ember tolong bent és a pultnál is, igazi tömeg. Teljesen pozitív lenne ez a nagy érdeklődés, ha nem egymás mellé nyomorított asztalok közt kellene helyet keresgélni az amúgy is elég szűkös beltérben. De persze ne legyen elégedetlen az ember lánya, hátha most jobb élmény lesz a Guru, mint négy éve volt…

A kézi csipkekészítéssel ismerkedtünk meg egy kicsit közelebbről, ugyanis a Terényben található Hunnia Csipkemúzeumba látogattunk el! 

A Gellért-hegyről sokaknak a Citadella jut eszébe, azonban a hely nyugati oldalán egy kevésbé látogatott kertet találunk, amit 2001-ben hoztak létre. A kert nem csak csodálatos kilátást nyújt, hanem a benne található szoborcsoport igen egyedi alkotás, melynek sajátos üzenete jelentős kulturális szerepet tölt be. 

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.

Siófokon járva a fiatalok többségének főleg a parti sétány jut eszébe, és főleg emiatt is látogatnak el a városba. A városban azonban a siófoki víztornyot nem érdemes kihagyni, hiszen gyönyörű látvány nyílik a tetejéről a Balatonra, és az egész településre. Tökéletes kikapcsolódás lehet annak, aki csak a látvány miatt megy, és annak is, aki elfogyasztana a víztorony tetején egy italt.