Ha már itt voltunk, akkor mentünk tovább, elértük a Szent Anna-tavat, ami elképesztően gyönyörű, tényleg érdemes elmennie ide mindenkinek! Mindenhol fenyők veszik körül, tényleg egy kis ékszerdoboz az egész, nekem nagyon tetszett. Sajnos nem tudtam eléggé élvezni, mert ott motoszkált a fejemben a tudat, hogy medvék között kell megtennünk a visszavezető utat! A tónál sok emberrel találkoztunk, köztük helyiekkel is, akik vigyorogva mondták, hogy vigyázzunk a hazaúton!

Egy órát töltöttünk el a Szent Anna-tónál, aztán úgy döntöttünk, lesz, ami lesz, induljunk vissza! A lányok egész úton meg voltak ijedve, mindenki a párjához simult, majd ő megvédi a hatalmas medvétől. Őszintén? Semmi esélyünk nem lett volna, ha összetalálkozunk egy macival. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor az erdő végén megláttuk az első házat, szinte futottunk a kocsikhoz már. Amikor visszaértünk szállásunkra, első dolgunk volt meginni egy kis helyi specialitást (áfonya pálinka), aztán kibeszéltük a túrát.

Azóta szerencsére csak mosolygunk a történteken, de nagyon rossz belegondolni abba, hogy másképpen is alakulhatott volna. A történethez hozzátartozik, hogy két héttel később hallottuk a hírekben, hogy ugyanezen a túraútvonalon találkoztak medvével, és nagy szerencséjük volt, hogy nem lett nagy baj, az azt követő héten pedig Tusnádfürdőn láttak medvét, ami szintén nem volt valami kellemes élmény.  Egy szó, mint száz, a Szent Anna-tó csodálatosan szép, a környezete is, az odavezető út is, de ha egy mód van rá, akkor autóval közelítsétek meg, jobban jártok!