Mivel a Szamos Csokoládé Múzeumában nem csalódtam (akkorát), bátran tértem be idei valószínűleg utolsó fagyimra abba a kisebb cukrászdájába, ami egyben fagyizó is, és a főváros X. kerületében található. Nem titok, hogy az Árkádban járunk, annak is a mínusz első szintjén, ahol a középső rész teli van éttermekkel és édességbolttal. 

Az országban, sőt Európában egyedülálló helyet találhatunk Veresegyházon. A veresegyházi Medveotthon nem állatkert, és nem is vadaspark, hanem olyan mentett állatok miatt jött létre, amelyek egyébként vadonélők. 

Balatonalmádi partján sétálgatva megéheztünk, és szívesen ettünk volna egy jó pizzát valahol a környéken. Utánanéztünk hát a környéken lévő lehetőségeknek. A La Villa Étterem bizonyult a legjobb választásnak első ránézésre, mivel a honlapjuk igen tetszetős, és árban is úgy tűnt teljesen rendben lesz. Kocsival nekiindulva a parttól egy pár perces útra megtaláltuk a La Villa kiírást, és az út szélén lévő parkolót. 

A Csopaki strandon járva megkívántuk a lángost, így feltérképeztük a büfékínálatot. Az első, ami utunkba esett az a Hamika büfé volt. Bár láttuk, hogy nagy a sor, mégis beálltunk egy lángosért. Lehet talán pont emiatt. 

A herendi Porcelánmúzeum mellett nem csak kiállított darabokat láthatunk, de meg is nézhetjük a porcelánkészítés folyamatát. A minimanufaktúrába igazán érdemes betekinteni, hiszen olyan érdekességeket tudhatunk meg a gyár működéséről, és adatairól, amelyek megdöbbentőek lesznek. 

Az író háza, amelyben közel 30 évet töltöttek feleségével, jelenleg Emlékházként üzemel, és Jókai Mór életéről látható kiállítást nyitottak benne. Az emlékházban megismerhetjük az író életét, és munkásságát is, mellette emléktárgyai is kiállításra kerültek. 

A Tagore sétányon lassan, de biztosan felfedezzük az összes büfét, és bisztrót. Voltak rossz élményeink, és jók is, de nemsokára kialakul a pontos kép, hogy melyik helyet érdemes választani. Most a Waikiki Bisztrót céloztuk meg, ami kicsit túlmutat már a büfén, de még nem hívnám étteremnek. 

Állatkertek és vadasparkok terén egyelőre nem bővelkedek élményekből, de ezt a kört is egyre inkább szélesítem. Eddig csak a budapesti és a veszprémi állatkerthez volt szerencsém, illetve a veresegyházi medveotthonhoz. Most a miskolci vadasparkba is eljutottam, ahol újabb élményekkel gazdagodtam. 

Napközben 20-25 fok, éjszaka sincs még hideg, közel sincs a tél, a gödöllői Karácsonyház viszont már kinyitotta kapuit. Őszintén szólva, kicsit furcsa volt ilyen időben forralt bort inni! 

Nem feltétlenül csak azért és csak akkot lehet templomba menni időnként, mert annyira vallásosak vagyunk, hanem azért is, hogy néha egy kis megnyugvást hozzon az ember életébe ez a pár perc külünleges csend és nyugalom, ami innen árad – vallástól és nézettől teljesen függetlenül.