„Minden út Rómába vezet.”-tartja a mondás, nos most a miénk is oda vezetett. Napfény, színek, ízek, történelem és sok-sok kincs, ha csak öt dolgot kellene kiemelnünk az örök város pompájából a Colosseumon, Vatikánon, és Trevi-kúton túl. De nézzük is az élménybeszámolót, azaz, hogy miért érdemes nemcsak szeretni Rómát, hanem meg is látogatni!

A hajdani Alsóörs-Veszprémi vasútvonalról a Balaton-felvidékiek sokat tudnának mesélni minden bizonnyal. A vonalból mára már csak az a vonat maradt meg, amely járkált fel-alá ezen az útvonalon. A vonatot Balatonalmádin találjuk teljes egészében. 

Lillafüred gyönyörű település a Bükk-ben, ahol már évtizedek óta foglalkoznak pisztrángtenyésztéssel. A Garadna-völgy ad otthon a máig működő telepnek, ahol életed legfrissebb halát fogod enni a telepen lévő halsütödében. Ezt garantálom. 

Néha elrugaszkodunk azért a Balaton partjától és a vidék szépségeit is keressük. Most Veszprém környékén járva akadtunk bele a Csatár-hegyi kilátóba, ahonnan élvezhetjük a környező erdők látványát. 

Isaszegen éltem le eddigi életem felét, nagyon szerettem és szeretem is ezt a települést, ami nem olyan régen megkapta a város címet is. A későbbiekben több helyet is be fogok mutatni nektek, a sort a Szobor-heggyel kezdem! 

A falu központjában találjuk egymással szemben a református és az evangélikus templomot. Mindkét templom a XVIII. században épült meg késő barokk stílusban. A templomok igazán feltűnőek a dombtetőn, fehérre festett falaikkal. 

A káptalanfüredi strandon járva megéheztünk délben, így valamilyen ebéd után indultunk. A strandon összesen 4 büfé kínálata közül válogathatunk. Én mindenképp valami laza ebédre vágytam, így olyan helyet kerestem, ahol jó áron, finomat ehetnék. A Napsugár büfé kapóra is jött. 

Épp Siófokon jártam, és szakadt az eső, szóval gondoltam bemegyek valahova, enni valami finomat.

A siófoki főtértől nem messze található Dinasztia Cukrászdára esett a választásom, mert a fagyijukról eddig is tudtam, hogy jó, de mást még nem ettem náluk. Eddig. Láttam, hogy ki van rakva az ország tortája plakát, gondoltam kipróbálom.

A sparhelt szóról nekem mindig a gyermekkorom jut eszembe, ahogyan a nagyszüleim mondogatták: „Vedd le a fazekat a sparheltről!”. A szó már magában felidézi az emberben a jó érzést, azt a régies érzést. A Sparhelt Bistro Balatonfüred egyik kedvenc helye, és nem csak a helyiek körében. Úgy gondoltuk itt az ideje kipróbálni. 

Sokakat meglephet, de Balatonfüreden templomromot is találhatunk. Füred látnivalóiból egyre többet fedezünk fel, és egyre jobban meglep minket is, milyen sokrétű a város.