A tömeg itt is nagy volt, így persze ez volt az első gondolatunk, hogy biztosan jó a kaja is. A büfében 2 ablakból szolgálják ki a vendégeket. Beálltunk az egyikhez, ahol egy igen mogorva úr szolgálta ki a vendégeket. Nem volt számomra túl szimpatikus, de jött is mentés. A másik ablakból szólt át egy roppant humoros úr, hogy hozzá is lehet menni, rendelni. Át is álltunk. A választék a szokásos a Törp büfében: lángos, hekk, rántott ételek, sült kolbász, de kérhetünk halászlevet, főtt kukoricát, gyrost, palacsintát. A palacsintám mellé úgy gondoltam nem kéne egy lángossal azért kezdeni, ezért inkább valami lazább kaját kérnék. A választék között találtam egy salátatál elnevezésű ételt. Megkérdeztem, hát ez mégis náluk mit takar. Mivel csak saláta és öntet volt benne, kértem hozzá egy kis csirkemellet is. Illetve a két darab nutellás palacsinta sem maradhatott ki. 

Az ételre még várunk kellett, addig is elfoglaltuk a helyünket. A büfé előtt hosszú padokat helyeztek el, amelyek teljesen tömve voltak. Egy kis részt találtunk, ahol pont elfértünk mind a hárman. Persze pont olyan helyre sikerült ülnöm, ahol pókhálóba akadtam fent. Ez kicsit el is bizonytalanított. Egy pár perc után kiabáltak is ki a büféből, hogy elkészültek az ételeink. Megkaptuk a két sajtos-tejfölös lángost, a salátatálat és a palacsintákat. A lángosok ránézésre kicsit sápadtak voltak, és tocsogósak. A salátatálamra nem grillezett csirkét kaptam, hanem a jó kis fagyasztott, rántott csirkét. A rendelt ételek közül a palacsintát nyilvánítottam a legjobbnak.