Isaszeg kis településén már messziről láthatjuk a dombtetőn lévő templomot, amely a város egyik ékessége. A templom igen gazdag történelmi múlttal rendelkezik, amely egészen Szent István koráig nyúlik vissza. Utánajártunk a templom történetének részleteinek. 

Balatonszárszón az elmúlt 15-20 évben , de inkább soha nem volt jelen bármilyen érdekesebbnek mondható étterem , a szokásos strandi kajákon kívül van egy szezonális étterme Szárszónak ami elég klassz , meg mégegy ami már súrolja a fine-dining szintet , de nem az igazi. Idén Májusban én lepődtem meg a legjobban amikor állást hirdettek a „Balatonszárszón nyíló színvonalas hamburgerező”-ben , és egyből gondoltam milyen színvonalas lehet , mivel itt egy Drágább kézműves hamburgerező nem tudná fent tartani magát. Vagy mégis?

A Gulya-dombi parkerdőben sétálgatva kellemes kikapcsolódásban lehet részünk. A tanösvény és a természet szépsége igazán megnyugtató. Itt épült 2 éve egy igen modern stílusú kilátó, a kirándulók számára. 

Kenesén járva tudtam, hogy találkozhatok itt népi hagyományokkal a Tájház keretében, ami már volt az Év Tájháza is 2011-ben. Az egykori népi lakóház tele van történelmi emlékekkel, tárgyakkal, amik a műemlékek kedvelőinek biztosan tetszeni fog. Engem is lenyűgözött. 

A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot. 

Nyáron meglehetősen sokszor jártam Tihanyban, főleg a révnél, mivel mindig a déli partról jöttem át. Így tehát elég sokszor elmehettem a kis kávézó mellet, ami nem más, mint a Kompra Café. Egyszer ettem is itt egy fagyit, az kifejezetten jó volt, majd rohantam is tovább. Emiatt nem nagyon tudtam szemügyre venni a helyet.

Az ábrahámhegyi Szent László templom építése és előzetes szüksége igazán összehozta a község lakóit. A templomépítés gondolata már az Iskolakápolna építésének idején felmerült bennük. Segítséggel és összefogással, azonban később mégis sikerült az új templom létesítése. 

A Coralt szeretik Gödöllőn, úgy általában meg is vannak vele elégedve. Persze ez nem a napi menüire vonatkozik, hanem az á la carte étkezésre, ami azért merőben más, mint a pár száz forintos, esetleg egy ezresbe kerülő napi valami. Lássuk, hogy miért!

Furcsa helyen van. A főút mellett, ami olyan zajt eredményez, hogy örülök, ha a saját gondolataimat hallom. Mivel egyben kertvendéglő posztot is betölt (hiszen étterem is), bátran gondolhatja az ember, hogy bőséges választékkal találja majd szembe magát - ám ennek ellentetjére csak akkor döbben rá, amikor bent helyet foglal, és kinyitja az étlapot…

Kívülről nem az a kávézó, ami csalogatna bárkit is; én sem tudnám megmondani, mi vonzott ide. Pont erre sétáltam, így ez megfelelő indoknak tűnt. Bementem hát, és nem csalódtam. Vagyis de: pozitívan.