Mint azt korábbi cikkeimben is elmondtam, Csíkszereda környékén volt a szállásunk, és onnan látogattunk el a Gyilkos-tóhoz, illetve a Parajdi-sóbányához. Olyan napunk is volt, amikor a Gyimesek felé vettük az irányt, az ok egyszerű: errefelé található a történelmi Magyarország ezeréves határa. Igen, a mai Magyarország határától nagyjából 500 kilométerre, szomorú sajnos…A mesés képeket itt nézhetitek meg: 

  37

Kattints a képre

Csíkszeredától nincs annyira messze, összesen ötven kilométer a távolság, viszont az utak miatt nem lehet olyan gyorsan odaérni. Hegyvidék, szerpentin, keskeny utak, buszok, kamionok, van errefelé minden, ami csak kell! Nem siettünk, nem idegeskedtünk, egyébként egy óra alatt kényelmesen odaértünk a határhoz. Útközben nézelődtünk, eszméletlenül szép, magával ragadó ez a táj. Mindenhol fenyő, ameddig a szem ellát, szerencsére már volt egy kis hó is, amikor itt jártunk, így még csodálatosabb volt minden! 

Mint megtudtuk, ezen a vidéken a római katolikus vallású gyimesi csángók, a székelység egyik sajátos etnikai csoportja él. Így már nem csodálkoztunk annyira a patakvölgyek kis szórványtelepülésein, ahol mesés porták vannak kialakítva, az építkezés formája egyedivé tesz minden falucskát, a népi kultúra, a viselet, és a szokások pedig egységesek, szépek. 

A Gyimesi-hágón áthaladva érkeztünk meg Gyimesbükkhöz, ahol véget ért az az ország, melyet István király Mária kegyeibe ajánlott. A romokon felkapaszkodtunk, megnéztünk mindent, amit a környéken lehet, és szemeink könnybe lábadtak. Hogy miért, azt a következő oldalon elmondom!