A konyhába belátunk, és megy a pörgés folyamatosan. A hatalmas olaj sütő előtt álló fiatalemberről folyik a víz, amit nem csodálok, hiszen a kinti hőmérséklet is 33 fok volt, bent nem is akarom elképzelni mennyi lehetett. A pultban jelenleg egy hölgy állt, aki egy kis türelemre intett, amikor odaálltam a pult elé. A kiszolgálás nem történt túl kedvesen, de bunkónak sem mondanám. Valahol a kettő között. Egy kisebb hekket kértem végül, tzatzikivel. A halacska már előre el volt készítve, így várnom nem kellett rá semennyit sem. Fizetés után el is foglaltam a helyem, és nekiláttam a hekknek. 

Első tapasztalatom: a hal hideg. Csalódás a köbön, hiszen legyen bármilyen hal, frissen a legjobb. A második: ettől függetlenül nagyon finom. A panír nem tolakodó, kellemesen sós. A hal húsa jól sült, omlós és tele van hússal. Így el is felejtettem, hogy a hal hideg, és szép lassan meg is ettem mindet. A tzatziki salátám ízre olyan volt, amilyennek lennie kellett. A hekkhez jól illett, és így legalább nem is telítődtem el túlságosan. Pont jól laktam, és el is kell mondanom, hogy itt a Halsütőbe tényleg értik a dolgukat. Ami miatt kicsit bosszankodom - magyar emberhez méltóan-, hiszen tökéletes nem lehet semmi, az, hogy nem forrón kaptam az ételem. Bár az íze feledtette velem, de azért ezt megjegyeztem. Nem baj, majd legközelebb javítanak.