Gödöllő bár nagy város, sokszor ütköztem abba, hogy nem lehet 8 előtt sehova elmenni reggelizni. Legalábbis csilli-villi villásreggelire nem. Pékségből akad bőven a belvárosban, viszont nem lehet mindenhol leülni nyugodtan. A Lipóti Pékség franchise üzlet, azonban Gödöllőn nekem az egyik kedvenc pékségem. 

Állatkertek és vadasparkok terén egyelőre nem bővelkedek élményekből, de ezt a kört is egyre inkább szélesítem. Eddig csak a budapesti és a veszprémi állatkerthez volt szerencsém, illetve a veresegyházi medveotthonhoz. Most a miskolci vadasparkba is eljutottam, ahol újabb élményekkel gazdagodtam. 

Fönyvesen találjuk ezt a szép, hangulatos neoromán stílusú kápolnát, amely a település egyik jellegzetessége. A templom a település kezdete óta áll. 

Egy káprázatos helyen jártunk, a Föld szívcsakrájánál, Pilisben, ahol a legenda szerint, ha belehallgatsz a Ferenczy-sziklába, akkor hallhatod a Föld szívdobogását.

A Balaton és a Velencei-tó között nagyjából félúton található egy sok mindent átélt vár, nem régen ide látogattunk el, ismerkedjetek meg kicsit közelebbről ti is a Várpalotai várral, vagy más néven a Thury-várral! 

Ritka manapság az olyan büfé, ahol ételallergiások számára is kaphatóak ételek. Egy büfé lényege pont a jó kis szénhidrátos strandkaja, amely egészségtelen, és tuti hízni fogsz tőle. Nos, Balatonalmádiban a Wesselényi strandon találtunk olyan helyet, ahol figyelnek legalább az ételérzékenyekre. 

A veszprémi Mosoly Cukrászda, valóban a nevéből adódóan is, tényleg mosolyra készteti az embert. Ez a pici cukrászda az egészséges életmód követőinek, és az ételérzékenyeknek készült házi süteményeivel. Mi is szerettük volna kipróbálni, így édességvágyunkat ide mentünk el csillapítani. 

A város felett van egy pont a János-hegyen, ahonnan csodálatos kilátás nyílik egész Budapestre. A libegő felső állomásától egy könnyű sétával el is érjük, de akár kirándulást is tervezhetünk a kilátóhoz. Megnéztük mi is, milyen Budapest teljes egészében. 

Ismét egy kis részletet mutatok be nektek erdélyi túránkból, mostani cikkünkben a történelmi Magyarország ezeréves határáról ejtünk szót. Felemás érzések kerítettek itt magukba, egyrészt maga a hely csodálatos, a táj szinte megszólal, viszont ott volt bennünk az a nagyon rossz érzés, mely szerint ez már nem a miénk, elvették tőlünk igazságtalanul…

Kevés jót tudok mondani a mai magyar pincér állományról. Nem így a csopaki Petrányi pince munkatársairól. Imádtam őket. De vajon maga a hely mennyire jó? Az ételek? A kilátás? Mutatom!