Ismét egy kis részletet mutatok be nektek erdélyi túránkból, mostani cikkünkben a történelmi Magyarország ezeréves határáról ejtünk szót. Felemás érzések kerítettek itt magukba, egyrészt maga a hely csodálatos, a táj szinte megszólal, viszont ott volt bennünk az a nagyon rossz érzés, mely szerint ez már nem a miénk, elvették tőlünk igazságtalanul…
A gödöllői könyvtárban nyílt egy igazán bájos kávézó, ahol reggelire igen széles a választék. Nem csak attól lesz különleges a hely, hogy a könyvtárban helyezkedik el, de több dolog is megadja meg a hely varázsát.
A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot.
Vác egy nagyon szép Duna-parti település, ami az évek során kivívta a Dunakanyar központja címet is, nem véletlen, hogy kedvelt idegenforgalmi célpont. Mi most a főterét mutatjuk be nektek, ami tényleg példaértékű lehet minden településnek!
Vácon nagyon sok látnivaló vár mindenkire, már-már kevés is az egy nap arra, hogy megnézzünk mindent. Korábban írtam nektek a váci főtérről, most viszont arról a székesegyházról hoztam beszámolót, ami teljesen magával ragadott!
A Novo Café Gödöllőn, a Művészetek Háza épületében található, a megrendezésre kerülő előadásoknak, a Művházban szervezett programoknak és a nagy méretű parkolónak köszönhetően nem szűkölködik vendégekben. Fiatalok és idősebbek egyaránt szívesen keresik fel, a park közelsége is okot ad egy kellemes séta után egy kávé elfogyasztására.
Erdélyi túránk során meglátogattuk az igazi Vajdahunyadi várat, amit ott tapasztaltunk, azt nem is nagyon lehet szavakba önteni…Azért megpróbáltam leírni nektek…
A büfék között kutatva a standon találtunk egy nagyon szimpatikus helyet, aminek azonban sajnos a nevét nem sikerült felfedeznünk. Mivel nincs sem kiírva, sem a Google Maps-en nem található, így én Tündér büfének hívnám leginkább. De miért ennek?
A Szűcs Fogadója az a hely, ahova általában valamilyen alkalomból mentünk el a családdal vagy a barátokkal. Sokszor jártunk már ott, tudjuk, hogy minőségi ételeket kapni, egyre bővülő választékkal. Már egy jó éve nem jártam az étteremben, így gondoltam ideje meglátogatni és egy névnap alkalmából beülni vacsorázni.
Mivel a Szamos Csokoládé Múzeumában nem csalódtam (akkorát), bátran tértem be idei valószínűleg utolsó fagyimra abba a kisebb cukrászdájába, ami egyben fagyizó is, és a főváros X. kerületében található. Nem titok, hogy az Árkádban járunk, annak is a mínusz első szintjén, ahol a középső rész teli van éttermekkel és édességbolttal.