A Veszprémben található Kolostorok és kertek elnevezésű park, vagy terület a város gyöngyszeme. Ezen a területen gyönyörűen kialakított parkot találhatunk, és Árpád-kori emlékeket, illetve a gyerekeknek remek játszótereket is.
Magyarországon nagyon sok csodával találkozhatunk, ha nyitott szemmel járunk, mi szerencsére mindenre figyelünk, így bukkantunk rá a Kisnánai várra!
Sokan nem tudják, és a turisták is furcsán állnak a cipők felett fotózva, és elmélkedve vajon mit keresnek a főváros pesti oldalán lévő cipők a Duna-parton. Ez a mű egy igen megrázó eseménynek állít emléket.
Szereted a repülőket, és már gyerekkorodtól kezdve érdekel a repülés? Ha nem is vagy profi szinten, de még most is megnyugtat a felszálló repülők látványa és a táj szépsége, gyere el a Gödöllői repülőtérre!
Balatonakarattya és Balatonkenese a déli part felé közeledve az utolsó két olyan település, ahonnan még igazán gyönyörű kilátásban lehet részünk. Itt a hatalmas löszfalról nyílik egy utca, vagyis a Kisfaludy-kilátó, ahonnan csodálhatjuk a Balaton szépségét.
Amennyire szép volt a XVIII-XIX. században, annyir néz ki rosszul most a Podmaniczky-kastély Aszódon! Az állami tulajdonban lévő kastély ma már omladozik, a közelébe se lehet menni, mert életveszélyes!
Fehérvár főutcáján sétálgatva Mátyás király emlékműjébe is beleütközhetünk, amely a névadója halálának 500. évfordulója alkalmából lett felavatva. Az emlékművet közel a Ciszteri templomhoz találjuk.
A Coralt szeretik Gödöllőn, úgy általában meg is vannak vele elégedve. Persze ez nem a napi menüire vonatkozik, hanem az á la carte étkezésre, ami azért merőben más, mint a pár száz forintos, esetleg egy ezresbe kerülő napi valami. Lássuk, hogy miért!
A fehérvári püspöki palota Magyarország egyik legjelentősebb copfstílusú épülete. A palota előtt találhatjuk meg az Országalmát, amely szintén Szent István nevéhez is fűződik. A palota olyan nevezetességekkel is büszkélkedik, mint a Püspöki könyvtár, amelyben körülbelül 40.000 középkori kódexet és ősnyomtatványokat őriznek a mai napig.
A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot.