Hősök tere képek
A veresegyházi termálfürdő 2018 tavaszán újult meg, és nyár óta élvezhetjük már nem csak a nappali, hanem az éjszakai fürdőzés előnyeit is! Ismerjétek meg ti is ezt a különleges, esti hangulatot a fürdőben!
Az idei World Press Photo kiállításon meghökkentő és gondolatébresztő fotókkal, illetve történetekkel találkozhatunk. A kiállítás lényege pontosan ez, hogy a hétköznapi emberek figyelmét kiragadja a valóságból, és olyan eseményekkel is tisztában legyenek, amelyek a világ egyes részein nagy problémákat okoznak. Elmentünk mi is, és szembenéztünk a valósággal.
Magyarországon nagyon sok csodával találkozhatunk, ha nyitott szemmel járunk, mi szerencsére mindenre figyelünk, így bukkantunk rá a Kisnánai várra!
Rákosborzasztó, Rákosrettentő és társai, ahogyan a környékbeliek és kevésbé környékbeliek nevezik a XVII. és XVIII. kerületet együttesen. A Szépréti cukrászda viszont az élő példája annak, hogy van itt is minőség bőven.
A Prestige Bárba eléggé véletlenszerűen tértünk be ebédelni. A Füredi sétányon mászkálva a bazársor után kissé megéheztünk, és erre kerestünk olyan helyet, ahol egy laza ebédet ehetnénk. A Prestige Bár hatalmas terasza igen hangulatos berendezéssel, és hatalmas bárpultjával csalogató lehet a vendégek számára. Minket is becsábított hát.
A Deák téren található Starbucks-ba szinte beesik az ember, ha a metróból talál feljönni. Velem is így történt, minekutána nem is nagyon volt kérdéses, hogy bemenjek-e vagy sem. Nagy tömeg nem volt, így viszonylag hamar sorra kerültem, hogy egy röhejes összeget elköltve reggelihez jussak. És hogy megérte-e?
Budapest tele van szebbnél-szebb látnivalókkal, gyönyörű templomokkal és ikonikus jelképekkel. A Gellért-hegy lábánál, azonban egy olyan templom is helyet kapott, amelyet egy barlangból hoztak létre. Ezt a különleges épületet látogattuk meg most.
Székesfehérváron, a Piac téren találkozhatunk a Püspök-kúttal, amely körül gyönyörű park is található. A kellemes, virágos környezetben csodálhatjuk meg ezt a kutat, amelyen négy püspök kapott helyet. Lássuk miért olyan érdekes ez a műalkotás.
Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.
Herendről hazafelé tartva ebédidő elmúltával már nagyon megéheztem, így a közelben kerestem éttermet. Sajnos a Bándon található nem volt épp nyitva, így Márkóra sodort a sors. Itt futottam bele a Márkói Csárdába, ahol meglepően sok vendég volt.