Nem fogok a Maurusba járni hétköznap ebédelni, az már biztos. De az is, ha valamilyen ünnepélyes alkalom adódik, kevés alkalmasabb helyet találok Balatonfüreden és környékén. A Sparhelt és a Márga után elemezzük ki a Maurust is!
Az idei World Press Photo kiállításon meghökkentő és gondolatébresztő fotókkal, illetve történetekkel találkozhatunk. A kiállítás lényege pontosan ez, hogy a hétköznapi emberek figyelmét kiragadja a valóságból, és olyan eseményekkel is tisztában legyenek, amelyek a világ egyes részein nagy problémákat okoznak. Elmentünk mi is, és szembenéztünk a valósággal.
Balatonszőlős már a középkor óta létező település, ahol római kori maradványokat is találhatunk. A település apró mérete, és bája igen csak figyelemre méltó a Balaton-felvidéken.
És igen, igen, igen. Óriási hurrá és igazi boldogság. Ez az az érzés, amit a sümegi Terazza Bistro Bar kapcsán éreztem badacsonyi kirándulásunk zárónapján. Egy igazi kincsre leltem úgy érzem, pedig már egyre nehezebb meglepni. Szerencsére sok olyan étterem nyílik kicsiny hazánkban, ahol elérhető áron jól megkomponált, esetenként igazi különlegességeket ehetünk. Ilyen gyöngyszemre azonban ritkán találunk, ahol a kulináris élvezet, elérhető áron, igazi mediterrán környezettel párosul.
Révfülöp mellett Kővágóörs területén találhatjuk meg az Ecséri templomromot, amely már a XII-XIII. században épült. A műemlék római kori maradványait bárki szabadon megtekintheti, így mi is megtettük.
Hosszú út árán jutottam csak el a Horváth-kert Vendéglőbe Veszprémbe, hiszen előtte 4 másik helyet néztem ki magamnak ebédre. Azt hiszem utólag visszagondolva, ennek így kellett lennie, hogy idekeveredjek, és megkóstoljam az étterem kínálatát. Nézzük miért is mondom ezt.
A tihanyi Kálváriát a Visszahang dombon találjuk meg, az Echo étteremtől egy pár perces sétára. Nem csak történelmi emléke miatt érdemes ide feljönnünk, hanem a látvány miatt is.
A Csopaki strandon járva megkívántuk a lángost, így feltérképeztük a büfékínálatot. Az első, ami utunkba esett az a Hamika büfé volt. Bár láttuk, hogy nagy a sor, mégis beálltunk egy lángosért. Lehet talán pont emiatt.
Mivel a Szamos Csokoládé Múzeumában nem csalódtam (akkorát), bátran tértem be idei valószínűleg utolsó fagyimra abba a kisebb cukrászdájába, ami egyben fagyizó is, és a főváros X. kerületében található. Nem titok, hogy az Árkádban járunk, annak is a mínusz első szintjén, ahol a középső rész teli van éttermekkel és édességbolttal.
Rákosborzasztó, Rákosrettentő és társai, ahogyan a környékbeliek és kevésbé környékbeliek nevezik a XVII. és XVIII. kerületet együttesen. A Szépréti cukrászda viszont az élő példája annak, hogy van itt is minőség bőven.